Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)
Tájékoztató /Szabó László/
£> , « A gyűjtés, feldolg ozás és tárolás technikájáról_j Minden gyűjteni induló munkatársunk kapott egy bekötött A/4—es formátumú, 196 számozott lapból álló SZMNA gyüjtofüzetet. A gyűjtés a terepen e füzet üresen hagyott lapjaira történt, majd megfelelő számú egybehangzó válasz után e gyüjtőfűzet megszerkesztett, űrlapszerű részeibe kellett a végleges választ kézzel beirnia.A gyűjtés befejezte után mindenki három példányos bekötetlen gyüjtőivet kapott, pontos megfelelőjét a bekötöttnek. Ebbe géppel kellett beirnia a végső választ, 9 a piszkozati példánnyal együtt elküldenie a Damjanich Múzeum Néprajzi Adattárának /DAMNA/ Az adattárba a gyűjtési, piszkozati példány a rendes számozás szerint került be, mig a bekötetlen példányokból kettőt községenként tároltunk külön-külön, egyet pedig a témának.megfelelően szétszabdalva dossziéba raktunk, E példányt kapták meg a feldolgozók. Feldolgozást végző munkatársaink igy könnyebben dolgozhattak az anyaggal, mert ki-ki otthon használhatta, s nem kellett egy központi helyre bejárnia a feldolgozás miatt, mint a MEA munkatársainak. Ugyanakkor a gépírásos forma megkönnyítette használatát, s előny volt az is az MNA-val szemben, hogy cédulákon, a községek számozásának sorrendjében kapták meg az anyagot, A kiegészitő gyűjtések anyagát, amelyet 197o. tavaszán végeztünk, három példány ban a helyszinen, kézirással készítettük, s a letisztázott gyüjtőivek minden példányához hozzácsatoltuk, A pótgyüjtés füzetekbe történt, s egy tisztázott példányt kértünk. Ezt csak a feldolgozói példányhoz csatoltuk hozzá, A füzeteket azonban külön egységként leltároztuk be a SZMNA anyagába. A pótgyüjtések alkalmával a gyűjtőknek három olyan adatközlőt kellett megkérdeznie, aki még nem szerepelt az atlasz adatszolgáltatói között. Akár egyszerűbb, akár bonyolultabb kérdésről volt szó, a pótgyüjtőnek,e három válasz alapján, az eredeti anyagtól függetlenül kellett állást foglalnia, A gyüjtőfüzetbe a válaszokat azonban külön-külön kellett feljegyeznie. Ennek a pótgyüjtés ellenőrzésénél volt jelentősége. Ha ugyanis a feldolgozó vagy a szerkesztők nem találták kielégítőnek azt a választ, bizonyos körülmények valószínűtlenné tették az állásfoglalást, elővettük az eredeti gyüjtőfüzetet és a pótgyüjtés anyagát, s adatközlőnként szétbontottuk a választ. így a legtöbb esetben helyes eredményre juthattunk. Különösen az arányok meghatározásánál volt e módszernek jelentősége. Meg kell jegyeznünk, hogy az első, azaz az alapgyüjtések már megközelítőleg helyes anyagot hoztak, s a pótgyüjtések adatai nem igen tértek el ezektől, noha a feldolgozó kétségeit fejezte ki sok esetben a megbizható gyűjtés iránt. A pótgyüjtés inkább a válaszok precizitását, ujabb, addig meg nem válaszolt vagy figyelmen kívül hagyott körülmények tisztázását tekintheti eredményének, mintsem rossz,helytelen adatok kijavítását, A SZMNA-hoz készített fotókat a múzeum fotótárában rendes számozás szerint, tehát nem külön kezelve iktattuk be, csupán a feldolgozói példányhoz csatoltunk szükséges és igényelt pozitivokat, A feldolgozás első fázisában csak technikai jellegű tájékoztatást adtunk munkatár- 13 -
