Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
Annak ellenére, hogy mindnyájan távol voltak a fenti okok miatt néhány évet, hűségesen visszatértek a Gyakorló Óvodába, a helyettesítő óvodapedagógusok, munkájukkal, gyarapították, gazdagították az életünket, így szép emlékeket őrzünk róluk, szívesen jöttek vissza hozzánk, látogatóba. Nem volt jellemző a nagy változás a három évtized alatt, talán ennek is köszönhető, hogy sajátos érték és hagyomány rend alakult ki a szakmai munkában. A végső stabil nevelőtestület a nyolcvanas években jött létre, többen több mint két évtizede dolgoznak az intézményben. A nagy fordulat 1 989-ben következett be, az óvoda önálló intézménnyé vált. A középfokú óvónőképzés megszűnésével, gyakorlóhely funkciója megszűnt, levált a szakközépiskoláról, és a két gyakorlóóvoda a központi épületben lévő és a kettesszámú óvoda összevonásával nyolc óvodai csoporttal, harminckét dolgozóval, kettőszázhúsz gyermek befogadására alkalmas, részben önálló gazdálkodói státusszal, a nagyközség legnagyobb óvodája lett. Amíg Gyakorló Óvodaként működtünk az óvoda nevelőtestületének minden tagja részt vett a szakközépiskolai képzésben, többen közülünk gyakorlatvezető tanárként is. Saját gyakorlati csoportjaink voltak, érettségiztettünk, szakmai módszertani tárgyakat tanítottunk, mindezt a csoportban végzett óvónői munka mellett. A Gyakorló Óvoda szerves részét képezte a szakközépiskolának, szervezetileg, gazdálkodásban, szakmai munkában is integráltan működött. Az óvodavezetőiéként mentesültem a gazdasági adminisztráció feladataitól, az óvoda irányítása, vezetése mellett azonban, voltak évek, amikor a szakmai gyakorlati képzés vezetője is voltam, több gyakorlati csoportot vezettem, sőt két érettségiző csoportom is volt, és állandó helyettesítő is voltam. Ezekben, az években, tizenkét év alatt megszoktuk a terhelést, a nem mindennapi erőfeszítést, követelő munkát. 41
