Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
A nevelési intézmények munkája egymásra épült, egymás nevelőmunkájának folytatói. Az óvoda és általános iskola között volt még egy komoly akadály: nem minden gyermek járt óvodába, így a nevelés egymásra épülése nem volt ebben a két szakaszban megoldva: az iskolai munka nem tudott teljesen az óvodaira építeni. Az óvoda ez időben úgy nevelt, oktatott, gondozott, hogy ezzel megalapozta a további nevelést. Tapasztalatból tudták, hogy a gyermekek különbözőek és a fejlődési ütemük is változó. így a jövőben az óvodai nevelésnek is inkább az egyén fejlettségi szintjéhez kell igazodni, mint az adott életkor általános követelményszintjéhez. Az óvodásgyermek napja nagy részét az óvodában tölti. Sok tapasztalat szólt amellett, hogy az ebben rejlő nevelési lehetőségeket a jelenleginél jobban ki lehetne használni anélkül, hogy a gyermekeket megterhelnénk. Nőtt az óvoda szerepe abban is, hogy a negatív hatásokat ellensúlyozza, az iskolai indulási hátrányokat csökkentse. Az óvodának továbbra is fő célja maradt, hogy a gyermekek szeressenek óvodába járni, jól érezzék magukat, megalapozza a helyes szokásokat, elérjék az életkoruknak megfelelő fejlettségi szintet, felkészüljenek az iskolai életre. Bemutató testnevelés foglalkozás régen 27
