Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
2. A hetvenes évek változásai
Az óvónők szabadságra sem akkor mehettek, amikor szükségük lett volna rá. Az 1949-es év hozott a szabadságok ügyében változást. Az óvónők rendes évi szabadságát egy hónapban állapították meg, persze a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva lehetett csak kiadni a napokat. Megfelelő helyettesítő személyről gondoskodni kellett. „A 3371-4/1949. IX. fő. oszt. sz. rendeletével az óvónők rendes évi szabadságának idejét 1 hónapra terjedő időben állapította meg, azonban ez mindenkor a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb időpontban történjék" A szabadság egy hónapban való megszabása nagy kedvezmény volt az óvónők számára a II. számú óvodában is. Még nagyobb lett volna az örömük, ha nem küzdöttek volna állandó felnőtt létszámhiánnyal, és ha az egy főre jutó gyermeklétszám csökkent volna. 1962-ig mindössze két óvónő dolgozott, reggeltől estig ők voltak a gyermekekkel. Igaz a két dajka néni sokat segített munkájukban, de a délelőttös-délutános váltás hiányát nem tudták pótolni. 1962-ben mikor az óvoda bővítése befejeződött, hat óvónőből, három dajkából és két konyhai személyzetből állt az óvoda felnőtt dolgozóinak létszáma. így kialakulhatott a kettős váltás. Ez nagymértékben könnyített az óvónők helyzetén. Az óvónők több tanfolyamon, továbbképzésen vehettek részt. Ilyen volt az a tanfolyam is, amelyen megtanították őket szabni-varrni, bábot és különféle játékeszközöket készíteni, a hallottakat mindig megbeszélték egymással. Fontosnak tartották a szülők és az óvoda közötti szoros kapcsolatot, hogy a gyermekek egységes szellemben nevelkedjenek. 1961-62-es tanévben Szülők Akadémiáját indítottak, ahol nevelési problémák megoldásának lehetőségeit tárgyalták elsősorban. Ilyen volt pl. a világnézeti nevelés kapcsán szóba jövő Télapó és „Jézuska" személyének magyarázata. Hiába a meggyőző érv, a szülők nagy része továbbra is misztikus jelleget adott ezeknek az ünnepeknek. Az adott világnézeti neveléssel kapcsolatos ellentétek adódhattak abból is, hogy akkoriban vallásosabb, zárkózottabbak voltak a családi közösségek. Az óvónők próbálták ezt a szemléletet átformálni és nyitottabbá tenni. 24