Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Bevalljuk, mi magunk szülők is féltünk az újtól, hiszen ha nem is minden gyermek, és szülő számára, de mégis idegen volt a környezet.

Kiszakadni a megszokott otthoni légkörből nemcsak a gyermekeknek, a felnőtteknek is komoly megpróbáltatást jelent. Reggelente szívszorító érzéssel hagytuk itt őket, amikor szorosan kapaszkodtak a nyakunkba, és ki jobban, ki kevésbé sírva mondogatta: „ne hagyj itt anya"!

E pillanatokra is visszaemlékezve ti rögtön tudtátok, hogy mi kell ezeknek a gyermekeknek.

Ahogy telt az idő, mind nagyobb örömmel jöttünk az oviba, mert a gyermekek is tudták már, hogy mi vár rájuk: kedves óvó nénik, sok-sok szeretet, babusgatás és a jó kis közösség.

4 év nem kevés idő a gyermekek és felnőttek életében. Különösen, hogy nap-mint nap együtt voltatok velünk, már ismertétek örömeinket, bánatainkat. Tanúi voltatok kisebb veszekedések, barátságok, és nagy „szerelmek" kialakulásának, segítettetek megoldani a konfliktusokat, erősítettétek az egymáshoz tartozásukat.

Az évek során ezek a gyermekek sok mindent megtanultak és igazán önállóak lettek. Örömmel mondták el szüleiknek az óvodában tanult mondókákat, verseket és meséket. Nagy szeretettel és odafigyeléssel készítettétek fel őket a télapó, a karácsony, a farsang és az anyák napi ünnepségekre, amelyekkel sikerült szüleik szeméből kicsalni egy pár könnycseppet. A hangulatos kirándulásokról mindig rengeteg felejthetetlen élménnyel tértünk vissza.

KÖSZÖNJÜK NEKTEK!!

Hálásak vagyunk, hogy gyermekeinket felkészítettétek az élet következő lépcsőfokára. Szeretnénk megköszönni a sok fáradságos munkát, a türelmet, az erőt, mit rájuk fordítottatok.

Kívánunk további munkátokhoz jó egészséget, örömet és sok sikert. Kérjük soha ne feledjétek el Dzerzsinszkij szavait, mely szerint:

„A gyermek csak azt képes szeretni> aki őt szereti, és csak szeretettel lehet nevelni!"

204