Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Kovács Katalin: Egyszer volt Emlékszem az első napra, nem sírtam. Nagyon talpra esett kislány voltam, ezt a mai napig emlegetik drága óvó nénijeim, Jutka és Ica óvó néni. Emlékszem még, hogy nem szerettem ott ebédelni, nagyon válogatós voltam, mint a gyermekek általában, minden falatot úgy beszéltek belém. Azután arra is emlékszem, hogy délutánonként nem tudtam aludni. Mikor már nagylány lettem (vagyis nagycsoportos], anyáék hazavittek ebéd után. Szerettem a főzőcskés sarokban és a kis állatokkal játszani. Tátott szájjal lestem a felnőttek minden mozdulatát. Egyszer csak elballagtunk (erre is emlékszem ©] és a sors szeszélye folytán azóta sem ballagtam. Észre sem vettük és felcseperedtünk. Hiszem, hogy egy gyermek életében ezek az első évek a legfontosabbak. Nem tartanék ma itt, ha nem kaptam volna meg ezt a szeretetet, és törődést a szüleimtől, és az óvó néniktől, dajka néniktől. Nem mellesleg édesanyám is óvónő, akitől a lehető legjobb nevelést kaptuk, ezt állítom. De nézzük meg, maga az óvónő szó is magáért beszél: olyan nő, aki megóv minket minden rossztól. Életem legboldogabb, legfelhőtlenebb éveit óvodás koromban éltem át. Köszönöm ennek az óvodának, aki már 30 éve fennáll! És ma 13 év után újra ballagok a középiskolából, Szegeden....... Pálinkás Éva: 20 évvel azután, hogy óvodába jártam, megfogalmazódtak bennem ezek a gondolatok, melyeket most feltárok. Az iskolában az élet játszmáira, azok szabályaira, az úton való haladásra tanítottak minket. Ezzel szemben az óvoda a játék, az önfeledt, szabályok nélküli létmód színtere. Megtanultunk játszani, eljátszani a jövőt. Óvó nénik tanítgattak emberséggel, alázattal. Az óvodai közösségi élet minden társam életében fontos, már itt lehetett sejteni, ki-ki miként éli majd életét később. Voltak lányok, akik az esküvőjüket tervezték minden délután. Fátylat tettek hajukra: ők ma feleségek, anyukák. Voltak lányok, akik folyton rívós, nyűgös babájukat nyugtatták, főztek, mostak. A fiuk ezalatt harcoltak, autót vezettek, házat építettek. Számomra az óvoda maga a nyüzsgő légkörével egy kis szigetet jelentett, ahol mindenki játszott, játszani tanított, terveztük - a jövőt, itt dőlt el, hogy az Én jövőm - rajz, grafika, a művészet segítségével kifejezhető gondolatok megjelenítése. Nincs olyan eszköz, melyet elő ne tudtak varázsolni az óvó nénik. Színes papír, tempera, ceruza, zsírkréta, gyurma, mind-mind előkerült. Maga volt a bőség. 198
