Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
válogattuk a jó képességű hallgatókat. Tehát az eredmény összetett volt, szülők, tanulók, tanárok munkája. A középfokon végzet óvónők könnyedén elvégezték az óvóképző főiskolát állításuk szerint. Később osztálytalálkozókon beszámoltak, hol képezték magukat tovább, mi történt velük. Jó néhányan vezető-, vagy vezető-helyettes óvónő lett, vannak, akik rajztanán, vagy más pedagógusi hivatást választottak maguknak. Nem ritka, hogy még képviselőként is tevékenykednek a nagybetűs életben. Nagy élményem, hogy néhányan megyei kiállításon vesznek részt velem. Grafikus, keramikusfestő, sőt textiltervező is eredményesen. A Tiszaföldvári Alkotó Körnek is 5 tanítványom a tagja, ma már büszkék vagyunk egymásra. A végzett óvónők közül, akik ezt a kihívást vállalták, kimagasló munkát végeznek, mindenhonnan ezt hallom. Szívesen idézem fel emlékeimet, volt tanítványaim és a tantestülettel kapcsolatban. Kádas Marika az óvodai gyakorlatokról: A kezdet: A 2. számú gyakorló óvoda valamikor egy csendes, nyugodt falusi óvoda volt. Ez a nyugalom szűnt meg egy csapásra, amikor kinevezték gyakorló óvodává. Szerencse, hogy Lengyel Jánosné „Nagy Anna" személyében olyan vezetőre találtak, aki úgy szakmailag, mint emberileg képes volt ellátni ezt a nehéz feladatot. A kezdeti nehézségek után mindenki [óvónő, dajka] képes volt az óvónőképzés szép, de nehéz követelményének megfelelni. Szerettük a gyakorlati napokat, - főleg ha hétfő volt - az egész napos hospitálásokat. Rövid időn belül úgy működött minden, mint egy nagycsaládban. Mindenki segített mindenkinek! Emlékszem „Nagy Anna" főzött, színes gyurmája verhetetlen volt. A dajka nénik szabtak, varrtak, ragasztottak, ha kellett. Rózsika néni kosárban hozta be a környezetismereti foglalkozásra a kellően „előkészített", lenyugtatott macskáját. Jolika néni pedig a szomszédos pékségből hozott rendszeresen kenyeret „ne legyenek éhesek a kollégista lányok" mondta. Szép emlék mind... 175
