Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

A csoportom gyermekarcai még mindig előttem vannak, sokuknak a nevére is emlékszem: Antal Gabi, Pálinkás Szabi, Bokor Andi, Sinka Mari, Szilágyi Andi, Somogyi Béci, Tengeri Laci, Kosa Gabi, így hirtelen a teljesség igénye nélkül. Nem is merek belegondolni hány évesek ma, és valószínű, hogy az Ő gyermekeik járnak ide. Szép emléket őrzök erről az idészakról.

Köszönöm a visszaemlékezés lehetőségét és azt, hogy egy kicsit lélekben és gondolatban veletek lehetek. ]ó volt visszaidézni azokat az első pillanatokat, amit veletek együtt érhettem meg.

Mindenkinek nagyon jó munkát kívánok az elkövetkezendő években pedig sok sikert!

Makó Lászlóné leiké néni:

A bölcsőde megszűnése után kerültem a „Posza" óvodába. Nagy törést nem jelentett, mert továbbra is a gyermekek között folytathattam munkámat. Szerettem a munkatársaimat, munkahelyemet, amit szinte otthonomnak tekintettem. Igyekeztem a munkámat mindig maximálisan elvégezni, az elém tárult feladatokat megoldani.

Polgár Lászlóné Jolika néni:

1960-ban kezdtem el dolgozni a „Posza" óvodában. Abban az időben nagyon szerényen, de boldogan tudtunk élni mindennapjainkat. Fontosnak is éreztem, hogy a gyermekek érdekében még hétvégeken is tegyem a munkám, az óvoda volt mindenem. Akkoriban bizony a fűtés soha nem aludhatott ki, ezért a hétvégi munka szükséges volt. A nagy hóesés akkoriban igen gyakori volt, így a hólapátolást legtöbbször már hajnali 3 órakor el kellett kezdeni, hogy mire a gyerekek megérkeznek, minden rendben legyen. A legszebb napjaim mégis azok voltak, amikor a kis Óvónénik az óvodában megjelentek, hiszen sokszor jobban izgultunk a sikeres eredményeikért mint ők.

„Emlékezem, emlékezem, s csak ettől szép az életem." - Verlaine -171