Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
A „Posza" óvoda konyhásainak gondolatai: Klincsikné Bárány Jusztina Lakatos Sándomé Kovács Ferencné Tóth Ferencné Pató Sándomé Hosszú idő óta nem meséltünk azokról az élményekről, amikor még a „Posza" óvodában dolgoztunk. Mikor felkértek bennünket arra írjunk néhány gondolatot, nagyon sok kellemes, szép élmény jutott eszünkbe. Mit is jelentett számunkra akkoriban főzni? A konyhán egy szakácsnő és kettő konyhalány látta el a mindennapi teendőket. Nem kevés feladat várt megoldásra, hiszen az óvoda gyermeklétszáma általában 100 fő felett volt akkoriban. Ahhoz, hogy az élelmiszereket be tudjuk szerezni, már a bevásárlás is a mi teendőinkhez tartozott. Először a kerékpárunkkal játunk a piacra és Fekete Bála bácsi hús boltjába. A későbbi időkben [1970] már a közeli ABC-ből szereztük be a hozzávalókat. Mikor megtörtént a bevásárlás, jöhetett a főzés. Mindent magunk készítettünk elő. [zöldség tisztítás, tyúkpucolás, tésztagyúrás, dagasztás, befőzés...] Ezekben az előkészítő munkálatokban nem volt semmilyen segítő eszközünk, csak a két kezünk munkája. A főzés először még berakott sparhelten történt, később már modernnek számító üstházon és zsámolyon főztünk. A napi munka nehéz és fáradtságos volt, de a gyermekek örömét látva, hogy ízlett a főztünk mindenért kárpótolt bennünket. A finom illatok sokszor odacsalogatták a gyermekeket, ami számunkra is egy kis kikapcsolódást, beszélgetést jelentett. így kerültünk közeli, családias hangulatba a kicsikkel. Dolgos éveink alatt örömmel vettünk részt a helyi gimnáziumban szervezett szakácsnői tanfolyamon. A gazdaságvezetést addig az óvodavezető látta el, amíg Lakatos Sándorné Aranka nénit [Aranyos] át nem helyezték szakácsnőből gazdaságvezetővé. Az elszámolási kötelezettségünket utána már id. Jordán Antalné, területi gazdaságvezető felé kellett megtenni. 169
