Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
A Mezőhékre vezető út állomásai
kasként, vagy némi ügyes-bajos dolgok intézésére átkényszerült valaki az I- es, Lumumba-utcai játékfilmgyárió központba, telepre, ahol a lilagőzös nagyképűségtől megfertőzött legkisebb beosztású kávéhordó filmtanulók, vagy éppenséggel produkciós altisztek, küldöncök olyan fontoskodó ábrázaltal sürögtek, hónuk alatt szorongatott különféle papír köteggel, mintha éppen az Oszkár-díj átvételére készülődnének. Egy-egy ilyen kényszerű, gyakran fizikai rosszulléttel járó kirándulás után derült csak ki igazán, hogy a Könyves Kálmán körúti Il-es telep valóban egy szellemi szanatórium. A közel 300 embert foglalkoztató intézmény az egymást becsülő, megértő fizikai és szellemi munkások humanista - de túlzás nélkül állítható - családi közössége volt, ahol például akárhányszor találkozott bárki bárkivel, folyóson, udvaron, mosolygott, köszönt, minden újabb és újabb alkalommal. A vállalat párttitkára alig adott élctjelt magáról, de annál inkább a KISZ titkár: Kin Jenő, aki szintén világosító volt. Életvidám, a közösségért tevékenykedő, fenemód igazságszerető fiatalemberként Császár mamival együtt jelentős mértékben segítette a Mezőhékre vezető út bejárását. 18
