Paulus Alajos: A magyar falu, Mezőhék küzdelme a megmaradásért (1972 - 2006) (Budapest, 2007)
Mezőhék bemutatkozik
bejárt a kisgyermeke az a 4 éves, 5 éves gyermek óvodába Mesterszállásra, a saját gyerekén észrevette, hogy fejlődés történt... Iskolaigazgató:- Tessék meghallgatni, egyetlen egyszer utazzon végig egy kedves szülő az óvodáskorú gyerekekkel, hogy énekelnek, hogy verselnek az autóbuszon végig oda-vissza. Szülő:- Mesterről ide, ingáznak oda-vissza, ez a fejlődés? Кипа Imre, járási küldött:- Pontosítani szeretnék egy keveset, nem Önök kijátszása történt, egyáltalán. Szülő:- Nyilvánvalóan. Кипа Imre, járási küldött:- Ez az összevont szülői értekezlet éppen azt szolgálja, hogy most itt leüljünk, beszéljük meg az előnyeit, hátrányait a körzetesítésnek, és majd utána döntsünk. De érzik maguk is. hogy ebbe nem lehet rossz dolog. Nem lehet rossz dolog, azért nem lehet rossz dolog, mert ha rossz volna, nem engedné pártunk és államunk azt, hogy hátrányt szenvedjenek a gyerekek. Általános felzúdulás. Szülő:- Mezőhéket fejlesztjük, fizetjük a községfejlesztést, óvodát, elvitték Mesterre. Azt mondják, hogy miért adtuk a gyerekünket oda. Hát, hova adjuk? Nagyon jól tudjuk, hogy az óvodába járó gyerek többet tud, s nagyon előnyös a gyerekeknek az óvoda. Hova adjuk? Mezőhékre? Mezőhéken nincs, hát én is odaadtam az enyémet Mesterre. Hát, ez természetes. De miért nem Mezőhéken építették? Szülő - Kóródiné:- Én csak annyit szeretnék hozzászólni, egyszerre minden gyerek nem nő fel, utánpótlásra is kell gondolni, van kicsi gyerek is, hát éntőlem is három jár iskolába, most ötödik éves a Tünde, most az is jön jó másfél év múlva iskolába, egyszerre minden gyerek nem gyöhet iskolába, hát csak vannak kicsik is. Кипа Imre, járási küldött:- Kóródiné, éppen Tündikére gondoljon a gyerekek beiskolázásánál, hogy szóló osztályba kerülhet, ez már az ő érdekét szolgálja, hiszen bizto119
