Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
171. TEREMTŐ ISTEN! KÉRLEK! (16) Besenyő, tatár és török, azután német és orosz! Óh! Teremtő Istenem! Mondd, minket mindenki mindig ostoroz? Etelköz, Muhi és Mohács, aztán Nagymajtény, Világos! Teremtő Isten! Miért tették temetőnkké a világot? Árpád úr, István és Mátyás, aztán Rákóczi és Kossuth! Teremtő Isten! Mondd, nekünk mindig csak a múltunk emléke jut? Ötvenhatban is hasztalan remélt jogot ez árva nép, Istent tagadó vad pogány ölte, alázta, szórta szerteszét. Most újra itt egy pillanat! Teremthet hitet a lélek. Simítsd el útjaink rögét, Teremtő Isten! Kérlek, kérlek! Rohod, 7 991. augusztus 26. 95
/
