Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

Előszó

1982-ben - mint „helyben maradottra" - hárult rám a 25 éves érettségi találkozónk megszervezése, és hosszas „nyomozás" után rátaláltam Tanár Úrra. A több mint egy évtizedes eltiltás után újra taníthatott: a rohodi általános iskolában kapott állást.

Eljött az érettségi találkozóra, majd ezután még többször találkoztunk személyesen is, és folyamatosan leveleztünk, de 1995 végén már nem válaszolt. Szalai József volt osztálytársammal telefonon érdeklődtünk felőle a rohodi községházán. Azt mondták, a lakása ott van a községháza mellett, szokták látni. A hallgatás oka viszont nem derült ki.

A rejtély megoldásához egy újabb szálon kellett elindulni.

1992. január 8-án megjelent a szolnoki Új Néplapban Balogh László Megbocsátó üzenet Tiszaföldvárra című írása. Erre figyelt fel Takács Zsuzsa, az egykori tanítvány, aki 1956-ban elsős gimnazista volt. Kérésére - természetesen - az újság szerkesztősége nem adta ki a szerző címét, de miután elolvasták Zsuzsa tanár úrnak írt levelét, megenyhültek. így júniusban, László napján részt vehetett Balogh tanár úr is a - tiszteletére rendezett - rendhagyó osztályfőnöki órán. Ezután ők is tartották a kapcsolatot egészen addig, amíg a küldött levélre nem jött válasz.

Zsuzsa 1996. április végén meg akarta látogatni néhány volt iskolatársával, de a neki szánt virágcsokrot már csak a sírjára tehették le, ahova Varga Gusztáv, az unokaöcs vezette el őket. Egy héttel előbb: 1996. április 19-én hunyt el Balogh László tanár úr. Szamosszegen temették el az édesanyja mellé.

Takács Zsuzsa elkérte Varga Gusztávtól a Tanár Úr hagyatékában fellelhető kéziratokat a tiszaföldvári múzeum számára. Levélváltás után, szíves vendéglátás mellett ketten válogattunk írásaiból, melyek kézzel írva, gépelve és nyomtatva marad6