Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
110. A HALDOKLÓ KRISZTUS PANASZA Homlokom fáj: tüske szúrja, oldalam fáj, dárda fúrja, fáj két kezem: szög átverte, fáj a lelkem: pokol nyelte. Fáj a halál, fáj az élet! Ez lenne a szent ígéret?- Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet? Hull a vérem ártatlanul, élő orcám holtra fakul, felém anyám öle tárul, de nem menthet meg a haláltul, mire karja átölelne, elszáll fia gyötört lelke.- En Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet? Vérrel váltani világot, atyám, mondd meg, vajh, ki látott? Lehet bűnnel bűnt oldani? Hittel mered azt vallani, hogy ártatlan gyilkolása tisztulást hoz a világra?- Én Istenem, én Istenem! Nyugtass végre meg engemet! Régi ige, régi törvény: új bűnt termő földi örvény. Bűnre biztat, csábít rosszra, mert hisz a vérem lemossa az elkövetett sok vétket, s minden bűnös hófehér lesz.- Én Istenem, én Istenem! Erre áldozol engemet? 82
