Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
Ringy-rongy eszmék múlandó cicomáján félresiklik a nemesbült gondolat, s idétlen perc-bohócok lidérclángja mocsárba vezet a Parnasszus alatt. Ne hallgass hát a hordókon gajdoló óriás-törpék mákony szólamára! Neked az Élet legyen a gondolat; a rím, a szó: a lelked hitvallása! A fűben, fában, emberben megcsúfolt életért csendüljön ajkadon ima, hogy belerendüljön föld és a mennybolt, villanjon fel az ég összes csillaga! Nehéz ma költó'nek lenni, de az volt tegnap is, és az lesz holnap is. Tudom! Mégis pengessük citeránkat szívvel, Hadd csengjen a dal a zengő húrokon! Rohod, 7 990. július 14. 48. A TEGNAP EMBERE Mint igázott barom mit járom súlya nyom, vonszolom terhemet, a lomha perceket. Menni egyenest kell, s, hogy hová jutok el e céltalan úton, sejtem, de nem tudom. 68
