Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1955 és 1957 között írt versek
HIGGYÜNK-E MÉG? (Egy határozat margójára) Hánykolódunk, mint vihar verte tenger, kétségek közötti vad gyötrelemmel. A bizonytalanság kopár mezején kihalt a mi hitünk, és nincsen remény! Sokszor csalódtunk mi reményben, szóban, bolondokként hittünk egy új valóban, vagy némákként hallgattunk szájat zárva, míg a kétség hitünket leigázta. Amikor már élni véltük a szépet, durva kezekkel ezt Ti széttéptétek, s mint megvadult tigrisek kifent körme, kéjjel vájt karmotok e kíngyönyörbe. Hányszor vártuk mi azt újra meg újra, hogy sorsunk évek múlva megfordulna. De mindhiába! - e tájon nincs remény! Az élet mindig keményebbnél kemény. Mikor hittük, hogy pénzecskénk több lesz, félannyival bennünket szemen köptek. Hittük, hogy agyunkban tudásszikra ég, s percek alatt lett mindebbó'l semmiség. Hittük azt is, hogy csöndes éjszakákon tündéri szárnyon hozzánk jön az álom, de helyette sátáni képek jöttek, s bilincsek ok nélkül is megcsörögtek. 29
