Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1955 és 1957 között írt versek

ŐSZI GONDOLATOK

Hogy nyaram után eljött kietlen a sárga rét, s a sápadt arcú hold, úgy érzem, valamit elvesztettem, valami nincs meg bennem, ami volt.

A lombok mélyéből megfakultan, macskaszemmel hogy rám kacsint az ősz, érzem, egy újabb évem odavan, s látom magamat: vén, exdinnyecsősz.

Az ősztől valamit mégis kaptam, valamit, amit nem adott a nyár; újra látom én, hogy félőn, lassan, de gyönge szárnyát bontogatja már

egy új, kezem között nőtt nemzedék, hogy majd - ha búcsúcsokrot szedhetek - tavasz és nyár határán szerteszét megizmosodva, frissen menjenek.

Ember vagyok: egy szürke kis semmi; tanár: az ifjúságért remegő.- Bár egy évemnek kell mindig menni, Vágyva várom mégis az őszt, ha jő.

Tiszaföldvár, 1956. szeptember 16.

28