Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1955 és 1957 között írt versek
A TISZATÁJON A gát A mezőn mentem elmerengve, a tájnak szépe ült szemembe, zöldbársony pamlagra hit a gát, és integettek a póznafák. A füzek Mint a kacér menyecskék kontya, zömök törzsüknek boglyas lombja úgy csalt, úgy bólogatott felém, s a gátról hozzájuk mentem én. Fáradt testem ott vágyón várta lombszoknyájuknak puha árnya, s kéklő szemekkel elém léptek a hosszú lábú hű cselédek, s mint az a kicsi lányka szokott, szájamba ízt, ajkamra szint lopott a füzek alján kúszó lomha, szúrókás szárú szederinda. A hullám Mikor már testem nagyon vérzett, s elszoptam elég szedermézet, a vén folyó vetett szemet rám, és megpacskolt a langyos hullám. Tiszaföldvár, 1956. augusztus 27. 27
/
