Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)

1990 után írt versek

Hallgattam. Néha megnyugodva.

De mikor bemondta, hogy hozza Horn úr koszorúját a „Sírra", lezuhantam a földre sírva.- Én itt most már semmit nem értek! Lehet ez esendőség, vétek.

De békesség az, ha a hóhér bérence mára nagy koszorút tesz az áldozata sírjára?

Ez történt! Csermanek gyilkolt,

Horn úr pedig rút pufajkás volt.- Nyögve felálltam, s odaléptem, s azt az átokzsinórt kitéptem abból a szégyenmasinából,

s elég volt ünnepből s mából.

Később csendesen elaludtam, fájt a fejem, és nem álmodtam: álomtündér elkerült engem.

Ébredéskor át kellett mennem

egy üveg konyakért a boltba,

hogy leigyam magamat holtra,

s megírjam kínnal ezt a verset,

miből kiderül újra - újra,

most volt ötvenhat igazán megcsúfolva.

Rohod, / 994. október 24.

123