Szamosszegi Balogh László: Derékba tört dallamok. Válogatott versek (Tiszaföldvár, 2006)
1990 után írt versek
Füved gyógyír-e lélekre, sebre? Jössz-e ha kérünk mi esedezve? Váradi sírból kelj ki, mert várunk, légy a megváltó új Messiásunk! Rohod, 1992. május 17. 417. NEM VISZEM ÁT A TÚLSÓ PARTRA (25) (Nagy Lászlóra emlékezve) Itt van múltam emléke szerte, koporsóba vagy könyvbe 2árva, kérges kezektől falba rakva, parasztekékkel földbe szántva. Nem mentek át én semmit ebből tér és idő túloldalára, de itt mentek meg helyben mindent, mi volt és van tegnapról mára. Itt konzerválom, hogy meglássa utánam jövők nemzedéke, hogy e gyalázat századában éhesek voltunk jóra, szépre. Itt van jelenem szerte, szerte, papírra róva, gondolatban, síró sorokban, rím csengésben, s ritmustintával írt szavakban. 108
/
