Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény

A szolnoki születésű Patay Mihály olaszországi ösztöndíja után 1939-ben a müvésztelepen vendégtagságot nyert, amelyet minden évben megújítottak. Festett és fametszeteket készített. A háború alatt a műtermében hagyott rajzai, dúcai, teljes grafikai felszerelése megsemmisült. 1948-ban újra az egyik felújított műterem lakója lett, s egészen 1956-ban bekövetkezett haláláig itt élt és alkotott. Bernáth Aurél 1940^3-ig tartózkodott Szolnokon, ahová az általa vezetett szabadiskola növendékeit is lehozta. Mellette még törzstagként kapcsolódott a telephez a két világháború közötti magyar képzőművészet élvonalába tartozó Gáborjáni Szabó Kálmán, Basilides Barna és Mattioni Eszter. Szolnoki alkotótevékenységük igazi kibontakozását megakadályozta a II. világháború kitörése. Későbbi leveleik, kérvényeik szerint ők még szívesen visszajöttek volna a művésztelepre dolgozni, de erre az addigra megváltozott körülmények miatt már igazán nem volt lehetőségük. 1937-ben elhunyt Pólya Tibor, 1941-ben Aba-Novák Vilmos. A nyugodt alkotómunkát a második világháború zavarta meg. Szolnokot 1944 nyarán súlyos bombatámadások érték, a művészkert gyönyörű fenyői alatt német páncélosok ásták be magukat. A harcok során tönkrementek a műtermek, a berendezéssel együtt a Művészeti Egyesület muzeális képgyűjteménye, teljes irat- és jegyzőkönyvi anyaga. Maga a város is romokban hevert. Hiteles számítások szerint több mint négyezer festmény tűnt vagy pusztult el Szolnokon, többek között azok is, amiket a művészeti múzeum számára gyűjtöttek. A

II. VILÁGHÁBORÚTÓL NAPJAINKIG Az 1944. november 4-én felszabadult városban újra megindult az élet, és az újjáépítés első percétől kezdve gondot fordítottak a művésztelep rendbehozatalára is. 1946-ban újjáéledt a Művészeti Egyesület is, megindult a tagtoborzás, a szervezés. 1947 májusában nagyszabású kiállítást rendeztek a városban, amely lendületet adott a további munkákhoz. A kultúrnapok keretében Szolnok a magyar képzőművészetben címmel bemutatták a szolnoki képzőművészet múltjának keresztmetszetét. A telep törzstagjai közül Bernáth Aurél, Basilides Barna, Borbereki Kovács Zoltán, Chiovini Ferenc, Gáborjáni Szabó Kálmán, Mattioni Eszter, Vidovszky Béla és Szlányi Lajos állítottak ki, s mellettük megtalálhatóak voltak Udvary Dezső, Baranyó Sándor, Benedek Jenő, Botos Sándor, Korda Béla, Patay Mihály, Pátzay Pál és Koszta József munkái is. 12. Baranyó Sándor: Kertben l\<