Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Zsolnay László: A képzőművészeti gyűjtemény
a leendő szolnoki múzeum számára. A Szolnoki Művésztelep a Tisza és a Zagyva összefolyásánál, a régi szolnoki vár helyén épült fel - igen rövid idő, alig két év alatt - az a két épület 12 műtermes lakással, amelynek ünnepélyes átadása 1902. június 29-én történt. A TELEP ALAPÍTÁSÁTÓL A II. VILÁGHÁBORÚ VEGÉIG Az első műtermeket Bihari Sándor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Mihalik Dániel, Olgyay Ferenc, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vidovszky Béla, Zombory Lajos foglalták el. A művésztelep életét a Művészeti Egyesület alapszabályai határozták meg. A törzstagok mellett vendégtagok színesítették a telep művészeti palettáját. Nyaranta müvésznövendékek, főiskolai hallgatók özönlötték el, tanulva az idősebb mesterektől. Az évenként megrendezett szeptemberi szolnoki kiállítások mindig nagy események voltak a város életében. Kora tavasztól késő őszig folyt a munka a telepen, s a telekre ki-ki visszatért lakhelyére, Budapesttől Párizsig. Mihalik Dánielt és Szlányi Lajost a később hozzájuk csatlakozó Olgyay Ferenccel csak úgy emlegették, hogy a „tájfestő triász". Budapesti barátaik nevezték el így őket, mert gyakran dolgoztak együtt, együtt állítottak ki, és eleinte stílusuk is rokon volt. Mihalik és Szlányi Párizsban járt, onnan hozták képeik világos színskáláját, amely nagyon alkalmasnak bizonyult az alföldi táj hangulatának tolmácsolására. A „triász" tagjai idővel elkülönültek egymástól stílusban is. Mihalik fejlődése elején került Szolnokra és ott érkezett el lassú, de fokozatos belső érés után a maga művészi formájához. Mihalik 1910-ben bekövetkezett korai halála komoly veszteséget jelentett, a ragyogó talentumú művészt szinte az egész város elkísérte utolsó útjára. Olgyay néhány esztendő múlva az újonnan szervezett kecskeméti művésztelepre távozott, Szlányi Lajos viszont hűségesen festette a két folyó partjait, a kolónia parkját a II. világháború kitöréséig. Zombory Lajos a műterméről utolsó pillanatban lemondó Boruth helyett lett a kolónia művésze, ahol a nyaranta lelátogató főiskolások számára állatrajzot oktatott. 0 lett a telep egyik vezető mestere, aki legjelentősebb műveinek témáját az állatvilág köréből merítette. Tanulmányait a müncheni Heinrich Zügel állatfestőnél végezte, ám épp oly jelesek enteriőrjei, tájai is, mint állatábrázolásai. Legjobb képein mindig erőteljes, férfias hangú, amit nem kis részben eleven ragyogású színeinek köszönhetett. Nem részletező festő, de azért sohasem esik az elnagyoltság hibájába, nem érzeleg, de nem ír le hűvösen sem, művei a magyar táj, a magyar föld iránti szeretetét fejezik ki. Művészeti tanulmányai előtt szülővárosában, Szegeden építészeti rajzoló volt, amely tudományát később kitűnően hasznosította. Szépészeti tanácsaival, városrendezési elképzeléseivel hasznosan segítette a várost 1933-ban bekövetkezett haláláig. Münchenben tanult, de már a századvégen Szolnokon festett Pongrácz Károly, aki a Felvidéken született, s alig egy évtizedes szolnoki tevékenység után oda is tért vissza. A magány, a visszavonulás, a csönd embere volt, s ez művészetében is érezhető volt. Kisméretű, intim tájaival egyaránt kapcsolódott a századforduló után kialakult plein-air, s az első évtized folyamán egyre erősödő posztimpresszionista elképzelésekhez. Hegedűs László, az alapítók egyike, szinte csak az alapítás évében kötődött a telephez. Hegedűs virtuozitásra törekedett, kifejező készségét akarta egyre fokozni az ilyen talentumnak nem a csendes, elmélyülő, magábavonuló munka kellett, hanem a nagyváros, a zajos, mozgalmas élet. Néhány táj, humoráról tanúskodó karikatúra után kinevezték a főiskola tanárává, s a fővárosba költözött. A szolnoki tájképfestő iskola egyik legjelentősebb képviselője Vidovszky Béla. Budapesti, müncheni és párizsi tanulmányok után a művésztelep tagja lett. Tájképeiben nyilvánult meg leginkább tehetsége, ezek színérzékéről, megfigyelőkészségéről tettek tanúbizonyságot. Ezek mellett még fontos megemlítenünk arcképeit és enteriőr-képeit is. 6. Zombory Lajos: Jéghordás 7. Ferenczy Károly festményeit is megcsodálhatta a közönség a Szolnoki Művésztelep 100 éves jubileumán rendezett kiállításon. Szolnoki Galéria, 2002 85
