Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Benedek Csaba - Gecse Annabella: A néprajzi gyűjtemény alakulása

19. Kunsági „ráncos" női ködmön hátának díszítése 1987-ben jelent meg az Európa Könyvkiadó Népművészeti Örökségünk sorozatának első köteteként a Szolnok Megye Népművészete. A több éven át tartó kutatómunkában nem kizárólag a szerzők vettek részt, hanem a teljes megyei múzeumi szervezet munkatársai is. A népművészeti szempontból fontos tárgyi anyag vizsgálatára a megye múzeumai (a szolnoki Damjanich János Múzeum, a jászberényi Jász Múzeum, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum, a túrkevei Finta Múzeum, a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum, a mezőtúri Túri Fazekas Múzeum) mellett a helytörténeti gyűjteményeket is bevonták (Törökszentmiklós, Kisújszállás, Kunszentmárton, Jászapáti, Jászjákóhalma, Jászkisér, Abádszalók, Öcsöd, Kőtelek, Tiszaigar, Tiszakürt, Tiszafüred), illetve az itt működő közel harminc magángyűjtő anyagát is áttekintették. Mindezek mellett az egyes gyűjtemények adattárait, fotóit is felhasználták, továbbá minden kutató a maga témájának megfelelően a megyén kívüli múzeumokban is megvizsgálta az ide vonatkozó anyagot. A tizenhét, tematikailag elkülönülő fejezetben így kapott helyet a Szolnok megye az ország néprajzi térképén (Botka János-Szabó István), a Település, építkezés (Szabó László), A lakás és tárgyai (Bereczki Ibolya-Örsi Julianna), a Népviselet (Gulyás Éva), A paraszti gazdaság munkaeszközei (Bellon Tibor-Szabó László), A vallásos élet tárgyai (Gulyás Éva), a Gyermekjátékok (Zomborka Márta), a Vessző-, gyékény-, szalma- és fosztásmunkák (Bathó Edit-Magyari Márta), a Szőttes, hímzés, csipke (Bereczki Ibolya), a Csont-, szaru-, fafaragások és a bőr díszítése (Bellon Tibor), A temetők művészete (Gulyás Éva), a Fémművesség (Szabó László), a Szűcs- és szűrhímzések (Gulyás Éva-Tóth János), a Bútorművesség (Bellon Tibor), a Fazekasság (Füvessy Anikó), a Szolnok megye népművészetének sajátosságai (Szabó László) és végül a Szolnok megye népművészetének válogatott irodalma (Nagy Molnár Miklós). A kötet elnyerte a Művelődési Minisztérium nívódíját. 1991 júliusában Ók és mi (Az emberi kapcsolatok paradigmái a mai falusi közösségekben) címmel magyar-román közös kutatás kezdődött a Körösök mentén, az első évben Várasfenesen (Szabó László irányítása mellett) és Remetén (Örsi Julianna vezetésével), később Körösszakálon és Körösszegapátiban is. A munkába a megyebeli néprajzkutatókon és a nagyváradi múzeum munkatársain kívül a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem néhány néprajz szakos hallgatója kapcsolódott be. A tervezett, kutatást záró és értékelő tanulmánykötet ugyan nem készült el, ám a résztvevők többsége publikálta munkájának összegzését, illetve azt Nagyváradon, egy konferencián ismertette. 1991 és 1993 között Szabó László vezetésével Jász-Nagykun-Szolnok megye folklórja címmel olyan kutatási program zajlott, amely a megyén belül teljes szakmai csapatmunkára építve komplex képet igyekezett adni a területre jellemző folklór műfajokról és azok helyi sajátosságairól. A kutatás csak részben zárult le, a forrásközlésnek tervezett első kötet megjelent {Molnár István: Szólások, közmondások Jászszentandráson és környékén. 1993.), ám az elemző tanulmánykötetet a szerzők részleteiben, különböző helyeken publikálták. T. Bereczki Ibolya munkájának köszönhetően országos hírű konferenciára került sor (számos külföldi résztvevővel) a Damjanich Múzeumban 1993-ban Gyermekvilág a régi magyar falun címmel, ám az előadásokat megjelentető kötet részben az említett kutatási program részeként látott napvilágot. 76