Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Szabó István: A történetkutatás, a történeti gyűjtemény évtizedei

7. Az Isteni Gondviselés patika méregszekrénye, XIX. század közepe 8. A méregszekrény ajtaja a mitológiai Hygea ábrázolásával Wosinszky Mór - hogy csak néhány példát említsünk. A szolnoki múzeum - az alapító utáni - első igazgatója, Kaposvári Gyula maga is polihisztor volt. Szinte természetes volt, hogy régészettel, néprajzzal, helytörténettel, művészettörténettel egyaránt foglalkozott, a múzeumban megjelent első történeti munkák, elsőként a Szolnoki csata, az ő tollából jelent meg. Az ötvenes évek végétől indult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a muzeológusképzés. A hatvanas években a szakirányú képzésben részesülő szakokon (régészet, néprajz, művészettörténet) kötelezővé tették a muzeológiamúzeumtörténet kollégium felvételét, az utolsó évben pedig a múzeumi gyakorlatot. Az ily módon szakképzett muzeológusok munkába lépvén egymás után kezdték meg saját területükön a szakszerű munkát. Először csak egy-egy munkatárssal, majd a kollegák számának növekedésével a szolnoki múzeumban is egyre nagyobb teret kapott sorrendben a régészet, néprajz, történelem, művészettörténet, s a mindegyiküket kiszolgáló restaurátorműhely, kiállításrendező-grafikus műhely, fotólabor, múzeumi könyvtár. Nagyjából a hatvanas évek végére minden terület rendelkezett legalább egy munkatárssal. Ily módon minden szakterületen megvalósultak a múzeumi feladatkör hármas egységének - gyűjtés, kiállítás, feldolgozás - szakmai feltételei. Mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy a vidéki múzeumokban csökkenő mértékben ugyan, de még a nyolcvanas években is kiemelt hangsúlyt kaptak az évfordulós politikai kiállítások. Emellett a történész végzettségű munkatársak múzeumi elhelyezkedésének lehetősége szorosan összefüggött a Munkásmozgalmi Múzeum, majd utódja, a Legújabbkori Történeti Múzeum ösztönözte kutatásokkal, illetve az ehhez szükséges muzeológusok foglalkoztatásával. 1963-ban elsőként Szabó László, néprajzossá történt átminősítése után 1966ban Szabó István került újkortörténészi státusba. Akkortájt a régészeti részlegen 58