Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Pár Nándor: A Damjanich János Múzeum épületeinek rekonstrukciója

A TABÁNI TAJHAZ A Damjanich János Múzeum következő bemutatásra kerülő épülete a Tájház a Tabánban. Az épület története összefügg magának a Tabán területének átépítéses rekonstrukciójával. A területre 1980-ban készült részletes rendezési terv alapkoncep­ciója a várostörténeti szempontból értékes szerkezet megmentése, a szabálytalan telekosztás megtartása volt. Az ilyen módon megtartott, de átépült belső mag föld­szintes lakóházas beépítésű maradt. Szűk utcácskái díszburkolatot kaptak - gyalogos közlekedés számára kialakítva. Az átépülő, új házak mellett a terv eredetileg 12 db régi épület megtartását javasolta eredeti formában, felújítva és közfunkcióra szánva, a történelmi folyamatosság érdekében. A Tájház az egyik volt közülük. Eredetileg lakóépület volt a többi körülötte lévőhöz hasonlóan, melyet a város megvásárolt, miután tulajdonosa eladásra ajánlotta fel. Azután több évig hasznosítás nélkül állt, ami jelentős állagromláshoz vezetett. Mikor megszületett a döntés, hogy a Múzeum tájházat akar belőle kialakítani, már csak teljes újraépítés volt az egyetlen szóba jöhető műszaki megoldás. Az épület hagyományos háromosztatú alaprajzi kialakítású, toldott, tört tetősíkú tornáccal. Újraépítése ellenére az alapozását kivéve (mely beton sávalap), szerkezetei az eredetinek megfelelő anyagokból készültek. Falazata vályog, födémé fafödém, fedése bontásból származó hódfarkú cserép. A tornác pillérei fűrészelt fából vannak. Az udvarban fedett ladiktároló van, melyben a Tabánban valaha élt halászok foglalkozásának eszközei vannak kiállítva. A ház berendezése, a kiállítás tárgyai a XX. század eleji városlakó otthonának miliőjét mutatja be. Az épület - rekonstrukciója folytán - nem csak a kiállított tár­gyak befogadó tere, hanem önmaga is, a kor lakóépületét bemutató „kiállítási tárgy", így maradt fenn a 12 db megtartásra javasolt épület közül másodmagával ez az épület. A MŰTÁRGYRAKTÁR Végül a negyedik épületről, a Sebestyén Gyula körúton, a volt szovjet lak­tanya területén lévő, átépítés alatt álló raktárépületről essen szó röviden. A II. világháború előtt épült magyar légvédelmitüzér laktanya épületei között két legénységi épület is létesült, a kaszárnya fő feltáró útja, - a majdan továbbépítésre kerülő Sebestyén Gyula krt. - két oldalán, egymással szemben. Alaprajzi kialakítása mindkettőnek azonos, de a déli oldalon álló egy szinttel magasabb. Ez az épület a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságáé. A süllyesztett padlóvonalú földszintes, háromemeletes épület középfolyosós kialakítású. Középen irodák és a vizesblokkok, kétoldalt a legénység szobái helyezkedtek el. Főbejárata az épület közepén, annak szimmetriatengelyében volt. A múzeum, amikor megkapta az épületet, a feldolgozásra váró leletanyagok tárolására használta. Az épület szerkezeti, épületgépészeti és elektromos rendszerei elavultak. A teljes felújítására szükség volt, ami jelenleg is tart. A tartószerkezetek megerősítése, nyílászáróinak teljes cseréje mellett, a helyiségek teljes felújítása történik, az egész ház gépészeti és elektromos rekonstrukciójával. A felújítás során a hasznos terület növelése is megtörténik, miután az épület nyeregtetős tetőzete, a fedélsíkok megtartása mellett, új törtvonalú vasbeton lemez térelhatárolással beépül, és új fedést kap. Végezetül a homlokzat felújításával fejeződik be a rekonstrukció. Az épület főfunkciója ugyanaz marad, azaz a múzeum anyagainak raktározására szolgál, de amellett restaurátorműhely, konferenciaterem és vendégszoba is helyet kapott benne. Ezzel a befejeződik a Damjanich János Múzeumhoz tartozó épületek teljes körű felújítása. A szolnoki múzeum méltó módon érkezik alapításának évfor­dulójához. 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom