Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Pár Nándor: A Damjanich János Múzeum épületeinek rekonstrukciója
1. Az egykori zsinagóga Baumhorn Lipót tervei alapján épült 1899-ben 2. Az épület 1972 óta ad helyet a Damjanich Múzeum kiállításainak S zolnok intézményeinek sorában igen nagy jelentőséggel bír a Damjanich János Múzeum. Jelentőségét nemcsak a szakszerűen és nagy gondossággal összeállított kiállítási anyaga adja, hanem a falai közt zajló magas szintű tudományos tevékenység is. Az intézményhez a múzeum központi épületén kívül a városban még három épület tartozik: a Szolnoki Galéria, a tájház a Tabánban valamint a feldolgozásra és tárolásra váró leletanyagok befogadását biztosító raktárépület a Sebestyén Gyula körúton, melynek tetőterében egy impozáns konferenciaterem is helyet kapott. A négy épület közül kettő az 1990-es években került felújításra, illetve megépítésre, kettőn jelenleg is folynak építési munkálatok. Néhány gondolat a négy épület munkálatairól: Nekem - mint Szolnokon élő és dolgozó építész tervezőnek - volt szerencsém hozzájárulnom az eddigi folyamathoz, a megújuló épületek közül kettő megvalósulását közvetve vagy közvetlenül elősegíteni. A tervező, ha visszagondol pályája során tervezett épületekre, melyek meg is valósultak, akkor a sikerek között is vannak sikeresebbek, amelyekre büszkén és szívesen emlékezik. Számomra a Damjanich Múzeum átalakítása (kialakítása), felújítása ezek közé tartozik. Nemcsak azért, mert nagyságrendjében is a jelentősebb épületek közé sorolható, hanem mert az átalakítás folyamata során, - mely több évig tartott - a tervezőcsapat szinte együtt élt a ház újraszületésével, megújulásával - beleértve az apróbb kudarcokat is -, de a megnyugtató és látható végeredményt is. Ha egy épület átalakítására sor kerül, úgy vélhetné az ember, hogy olyankor nincs vagy igen kevés a tervezői feladat, hiszen az épület ott van, szerkezeti rendszere olyan, amilyennek valaha megépítették, homlokzati kialakítása, annak nyílásosztása, tagozatai adottak. A dolog azonban messze nem így van. Egy új épület tervezésekor biztos, hogy nagyobb tervezői szabadságot élvez a tervező, jóval többféle lehetőség kínálkozik a feladat megoldására. Egy meglévő épület átalakítása, annak adottságai jobban behatárolják a megoldás lehetőségeit. A tervezőnek itt jobban kell koncentrálnia arra, hogy az adott keretek között hogyan hozhatja ki a lehetséges legjobb funkciót. A formai megjelenés szintén lényeges elvárás a tervezőtől, hisz egyesítenie kell a múlt erényeit, - ami vagy az eredeti, vagy annak az idők során elfogadottan jó átépítése - a kor szellemiségével. Különösen igaz ez akkor, ha az épület műemléki jegyzékben szereplő védett létesítmény. Az építész számára azért izgalmas feladat minden alkalommal egy régi épület átalakításának megtervezése, mert a kor hagyatékát tiszteletben tartva, azzal azonosulva kell megvalósítania elképzeléseit. Egy új épület, legyen az bármily zseniális alkotás is, egy dologgal elkészültekor nem rendelkezik. Az idővel mint tényezővel. Nincs múltja. A régi épületek átalakításánál "új" épület születik, az adottságokból fakadó korlátaival ugyan, de egyben már önmaga a múlt, önmaga az épített környezet folyamatossága. A jó épületet is az idő érleli még jobbá. Az emberekhez ezért mindig közelebb áll egy szakszerűen felújított, de a maga korában is csak esetleg középszerűnek mondott ház, mint egy, a legkiválóbbak sorába tartozó ma felépült új. Ilyen feladat volt a Damjanich Múzeum rekonstrukciós terveinek elkészítése, 3. A múzeum épülete az 1950-es években 4. A Szolnoki Galéria felújítása, 2004 M
