Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Vadász István: A természetrajzi gyűjteményrész

• 13. Medencedarab. Gyapjas orrszarvú, Tisza (késői jégkor) 14. Felkarcsont. Gyapjas orszarvú, Tisza (késői jégkor) Mivel a vaddisznó maradványai általánosan elterjedtek a posztglaciális (jégkorszak utáni) feltárásokban, nyilvánvaló, hogy az állat már az emberiség történetének korai időszakában is létezett. Testhossza 90-200 cm, hátmagassága 55-110 cm, testsúlya 44-320 kg. Barnás szőrzete érdes, sörtés és az állat életkorának gyarapodásával szürkéssé válik. A fej, a pofa és a toroktáj kissé fehéres szőrzettel fedett. Háta kerek, lábai viszonylag hosszúak, különösen az északi alfajok esetében. Az újszülött állatok világos csíkos mintázattal születnek. Ezt a második és a hatodik hónap között levedlik, és egyéves korukra alakul ki a felnőtt állatokra jellemző színezet. A fej hosszú és hegyes. A szemfogak agyarat formáznak, amely kiálló és felfelé kunkorodó. Az alsó szemfogak borotvaszerüek, amely a felső szemfogakkal szemben elhelyezkedve egyfajta „önélezést" tesz lehetővé. A hosszú farkon egyszerű bojt van. A farok hossza 15-40 cm. Az állatok nőstények vezette falkákban élnek, mely átlagban 20, de maximum 100 állategyedből áll. A felnőtt kanok magányosak. A vaddisznó étrendjén az alábbiak szerepelnek: magvak, gyökerek, gyümölcsök, gumók, elhullott állatok, tojások, rovarok. Röviden: minden. Az ősgímszarvas (Cervus elaphus fossilis) szarvaiból is láthattak néhány darabot a szolnoki kiállítás látogatói. A jelenlegi gyűjteményekben mind a felsőpleisztocénból, mind a későbbi időszakokból vannak agancsdarabok (86.219.1.: agykoponya + kétoldali agancs rózsatő, Tiszafüred, felső-pleisztocén; 86.220.1. Tiszafüred, őskori; 86.221.1.: agykoponya + kétoldali agancs, korona sérült, őskori). A gímszarvas (Cervus elaphus) nagytestű szarvasféle, melynek hímje hatalmas, általában hatágú, évente elhullajtott aganccsal rendelkezik. A nyakon lévő szőrzete hosszú és bozontos, hátrésze barnássárga, a fej, a nyak, a láb és a hasi része rozsdabarnától feketésbe hajló, nagy törzsén krémes barna-fehéres foltokkal, ovális alakú világosabb hátsó folttal, mely mintegy 75 cm hosszú és a közepe fehér. Farka kezdetleges. Külső átlagos méretei: hím: kb. 2 m hosszú, 160 mm-es farok, hátsó lába: 670 mm. Súlya a 300 kg-ot is elérheti (átlagosan 275 kg). A nőstények kisebbek, és általában agancs nélküliek. Régebben a gímszarvas télen sík vidéken, nyáron pedig nyíltabb, erdősebb vidéken élt, és évszakonként vándorolt egyik helyről a másikra. A gímszarvas többnyire minden évszakban nyájakban él, de tavasszal és nyáron az idősebb bikák magányosak, vagy hímekből álló csordákba tömörülnek. A párzási időszak kivételével a nyájakat egy szarvastehén vezeti, amelyik a többieket az itatási, az élelmezési és egyéb helyre vezeti. Amikor napközben vagy éjszaka pihennek vagy legelnek, a nyájvezető egy másik szarvastehenet állít őrszemnek, hogy jelezze a közelgő veszélyt. Ezek az állatok agancsaikat rendszerint február 15. és április 15. között hullajtják el, s az új agancs azonnal növekedni kezd, amint a régi heg begyógyult. Az agancshullajtástól az augusztus végéig, szeptember elejéig tartó időszakban a gímszarvas új agancsokat növeszt, amelynek súlya eléri a 15-20 kg-ot. Az agancságak száma az idősebb bikáknál általában 6, nagyon gyakran 5, ritkábban 9. A gímszarvas lombrágó és legelő állat, amely nyáron füvekkel, sással, télen erdei növényekkel (bürök, szömörcetermés, fenyőfélék, juhar, hársfélék) táplálkozik. 113 15. Ősrénszarvas