Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)
Vadász István: A természetrajzi gyűjteményrész
TERMÉSZETRAJZI EMLEKAN YAG A REGI SZOLNOKI GYŰJTEMÉNYBEN Őslényleletek - őslények a valamikori tájon: A szolnoki földrajzi kiállítás emlékanyagai között a „régészeti teremben" több mint 23 olyan tárgy, illetve kiállítási egység szerepelt, amely a kísérőjegyzék szerint az „őskori fauna" bemutatására szolgált. Nos, már az elnevezésből is jól látható az „emberközpontú" szemléleti beállítódás - mely az emberföldrajzi megközelítésmód beszédes megnyilvánulása. A leletek megnevezéséből és feltételezett lelőhelyéből arra következtethetünk, hogy természetesen a pleisztocén időszakának élővilágáról, pontosabban a korabeli állatvilág néhány reprezentatív darabjának a bemutatásáról van szó. Hazánkban mindenhol a folyók szakadó partjai mentén, halászok hálói nyomán, homokgödrök feltárásai vagy a vízrendezési munkák révén számos csontlelet került napvilágra. így mamut, gyapjas orrszarvú, ősjávor, ősrénszarvas, őshód, barlangi hiéna, ősbölény, őstulok, az óriásszarvas a legismertebbek. Ezek a 100.000 és az i. e. 5-6000 évek közötti időszakok maradványai lehetnek, bár pontos kormeghatározásukhoz alapos vizsgálatok szükségesek. Balogh Béla földrajzi leírásaiból is megtudhatjuk, hogy a szabályozáskor a nagy alcsi kanyarulatot levágták, melynek következményeként a folyó Szajol felől ásott mederben, kisebb görbületekkel kelet-nyugati irányt követve közelíti meg a várost, majd a városnál eredeti medrébe tér vissza, és délre fordulva folyik tovább. Balogh Béla külön megemlíti, hogy a kanyarulatok homorú, folyóvíz által megrongált oldalán mindenütt „ kisárgállik a lösz, amelyet helyenként mocsárrétegek tarkítanak, s az alámosott partokból a víz negyedkori állatok csontjait mossa ki." Ezek a leletek nyilvánvalóan bekerültek a szolnoki földrajzi kiállításon bemutatott emlékanyag közé. A földrajzi kiállítás őslénytani anyagából számát és jelentőségét tekintve is kiemelkedett a 18 darabos mamutlelet (Mammuthus primigenius) csoport, melyek között agyarakat, lapockacsontokat, fogakat és állkapcsokat, koponyaalapot, különböző végtagcsontokat, csigolyákat és bordákat gyűjtöttek be, részben a tanári segédlettel búvárkodó diákok, részben pedig a különböző önkéntes gyűjtők, adományozók. Ezekről a később elkallódó vagy más gyűjteménybe kerülő tárgyakról fogalmat alkothatunk, ha szemrevételezzük a ma már máshol őrzött, de részben Szolnokról, részben a Tisza-meder más pontjairól előkerült leleteket. A múzeumi szervezet mai gyűjteményében több mint fél tucat olyan mamut leletanyagot ismerünk, amely Szolnok közvetlen környékéről került elő (3 db mamutfog, 3 végtagcsont és 1 db csigolyacsont). A Tószeg mellett (86.36.1.), illetve a szolnoki Zagyva-torkolatnál talált mamutfogak (86.40.1-2.), valamint a Tiszafüred környékéről származó leletek (52.889.1.: alsó állkapocs fogazattal, 52.898.1.: zápfog) a felső-pleisztocén idejéből (kb. 50.000-25.000 évvel ezelőtti időből) származnak. Ezek a csontmaradványok igen alkalmasak arra, hogy a jégkorszakokban élt hatalmas emlős fogazatát megismerjük. A mamutfogak nagyon érdekesek, mivel elárulják az állat életkorát és fajtáját. A négy, alul és felül 2-2 darabnyi, cipődoboz formájú, a rágófunkcióhoz alkalmazkodó fogával a szájüregében a mamut hozzávetőlegesen 700 font (=317,5 kg) növényzetet rágcsált el naponta. Az évek folyamán a fogak kopni kezdtek, és darabokra töredeztek. A kopott fogak mögött, mindkét állkapocsban és a koponyában új fogak alakultak ki. Majd lassan fejlődve az új fogak fokozatosan kinyomták a régi fogsorozatot. Egy futószalag előrehaladásához hasonlóan az új fogak helyre kerültek, így az elefánthoz hasonlóan a mamut is 6 fogsorozatot növesztett élete során. Ötéves korára a mamut már a harmadik készlet fogazatra is szert tett. A zápfog negyedik készlete tizenhárom éves korára, az ötödik készlete 27 éves korára alakult ki, és az utolsó fogazatkészlet akkor fejlődött ki, amikor a mamut megközelítőleg 43 éves volt. Ennek megfelelően, ha a mamut utolsó fogkészlete is kihullott a használat következtében, az állat elpusztult, mivel elvesztette a táplálkozási képességét. A mamut átlagos élettartama tehát 60-80 év volt. 4. Sípcsont. Gyapjas mamut, Tiszaszőlős (1897 szeptemberében találták a tiszaszőlősi Tiszában, késői jégkor) 5. Zápfog. Gyapjas mamut, Kőtelek (Berzeviczy Antal római katolikus plébános adománya, késői jégkor) 109
