Gulyás Katalin – Horváth László – Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Nyitott kapuk. Hetvenéves a szolnoki Damjanich János Múzeum (A Damjanich János Múzeum kincsei, 2004)

Pató Mária: A Damjanich János Múzeum szakkönyvtára

ZSÚPRA ACVQNÖ* IRTA BORZOVAI NAQY OTTÓ * PÓLYATIBOR RAJZAIVAL 19. Borzovai Nagy Ottó-Pólya Tibor rajzai Zsúpra aggnő! Egy XVI-ik századbeli nótárius tréfája. Bp., 1918. Borító dezi állományát téma szerinti csoportosításban a tízes számrendszert használva alapul), a könyvtári mű helyét csoportjelzés és csoporton belüli folyószám (numerus currens) jelöli. A könyvtár anyagában való tájékozódást segíti a könyvtár két katalógusa: egy betűrendes keresztkatalógus és egy folyóirat-katalógus. 1994-től elkezdődött a számítógépes nyilvántartásba vétel (ISIS), a beérkezett időszaki kiadványok és könyvek (8.900 tétel) már így kerülnek feldolgozásra. Nem szabad azonban megfeledkezni a könyvtáros személyéről, aki szervezője, építője, „lelke" a könyvtárnak. 1948-tól Kaposvári Gyula látta el ezt a feladatot is, de 1960-ban lehetőség nyílt az "egyszemélyes múzeum" bővítésére, és Betkowski Jenő gimnáziumi tanár vette át a munkát. 1971-től pedig már szakképzett könyvtárosok dolgoztak a könyvtárban. A könyvtár vezetői 1948-tól: Kaposvári Gyula 1948-1959 Betkowski Jenő 1960-1971 Püski Anikó 1972-1981 Kaposvári Gyöngyi 1982-1988 Szabó Károlyné 1986-1995 Pató Mária 1989Jámbor Csaba 1998A szakkönyvtár korlátozottan nyilvános, elsősorban a megyei múzeumok igazgatóságának munkatársai használják, de az iskolások, felsőoktatásban tanulók részére, valamint külső szakemberek, érdeklődők részére is biztosítja a kutatást. Az eltelt 70 év sok változást hozott a kis könyvtár életében, felnőtt, igazi könyvtárrá nőtte ki magát, mely remélhetőleg nemcsak a múzeumi dolgozók, de a város olvasóinak igényeit is kielégíti szakterületének megfelelően és a könyvtáralapító 70 évvel korábbi gondolatai ma is időszerűek: ,JEz a kis könyvtár kifogyhatatlan szellemi kincsek háza, bonyolult és egyszerű értékek piaca. Szívből kívánom, hogy a város minden polgára szerezze meg magának a valutát, azt az értékmérőt, amellyel ezt a szellemi vagyont meg tudja mérni, értékelni tudja. Nagy öröm, ha ilyen értéket találunk, mert az saját szellemünk értékét is növeli, képessé tesz bennünket arra, hogy a jövőben bonyolultabb érték komplexumot is magunkévá tudjunk tenni. " (Balogh Béla, jegyzőkönyv 1933. máj. 2.) Itt ér véget a történet és az én mesém is. így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána! 20. A könyvtár munkatársai, 2004 (Pató Mária, Péter Isrvánné, Jámbor Csaba, Varjú Róza) 106