Fekete István - Mező Szilveszter (szerk.): Bolygónk színeváltozása. Ember és természet megbomlott harmóniája. Szemelvények Földünk nyolc vidékéről (Tiszaföldvár, 2003)

Fekete István: A khmer krokodil könnyei

Házak a Siem Reap-folyó mentén (Fotó: Fekete István)

(sőt néha még ma is) a hal, mint fontos csereáru a pénzt is helyettesítette, valószínűleg innen származik a név érdekes kettőssége. A halak és a belőlük élő halászok jól kihasználják a Nagy Tó sajátos éves lüktetését. A terület ökológiai paramétereire legplasztikusabban talán egy helyi mondás világít rá: ,, Amikor a víz kiárad a halak eszik a hangyákat, amikor apad, a hangyák a halakat”.

A terület természetvédelmi szempontból legérdekesebb, legértékesebb kincsét a gazdag madárvilág jelenti. A tó területén, illetve közvetlen környezetében több mint 200 fészkelő fajt írtak le. Nagyjából 150 talál menedéket az ártéri erdőkben, míg a rétségekben mintegy 100 fajt találtak az ornitológusok. (íbiszek, gólyák, gémek, pelikánok, kormoránok adnak itt egymásnak hangos találkát.) A legtöbb madarat a száraz évszak végén: áprilismájus, és részben június hónapokban találjuk. Ekkor a legalacsonyabb a tó vízszintje. Június végén aztán növekedésnek indul és október elején tetőzik. A madarak száma a víz növekedésével fokozatosan csökken, ami érthető is, hiszen fészkelőhelyeiknek a zöme víz alá kerül és a hirtelen kitágult élettérben zsákmányt is nehezebb ejteni. Az állományt komolyan veszélyezteti a tömegessé vált tojás- és fiókagyüjtés. A helyi szakértők szerint a part mentén élők mintegy 90%-a él ezzel a lehetőséggel. Ennek a szokásnak régi hagyományai vannak. Az itt élők mindig is kihasználták a tó nyújtotta lehetőségeket, nemcsak halásztak, de teknősöket, kígyókat és madarakat is fogtak és az építő-60