Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993

folytatásaként 1887-ben elkészült a Kunszentmártontól Szentesig vezető 22 km-es vonalrész is, majd 1893-ban Hódmezővásárhelyig meghosszabbították. A megye az 1890. évi I. tc. (az első úttörvény) alapján megállapította a községi közlekedési utak hálózatát. A táblázatba kerülő utak listáját a megyében 12 úti bizottság állította össze. Többek között Tiszaföldváron is alakítottak egyet, ahol a járás vicinális útjainak felvétele folyt. A község területén 5 utat javasoltak felvételre: Martfű állomás—Kuczorgó csárda 3,8 km; Martfű állomás-öcsödi határ 11 km; földvár-martfűi rév 1,8 km; Földvár állomás-öcsödi határ 7 km; Földvár állomás-Betekincs csárda 14,5 km. Végül azonban csak a földvár-vezsenyi és a foldvár-öcsödi utak kerültek be a vicinális utak közé összesen 10,6 km hosszban. A községbe látogató akár közúton, akár vasúton érkezett, mindenképpen végighaladt a „vasúti hozzájáró úton", amely a vasútállomástól vezetett a községházáig. A vasútállomáshoz vezető út kiépítését 1893-ban végezték el. Ez az út épült ki először a vármegyei útalap segítségével. Teljes hossza 3,49 km volt. A községházától a falu határáig terjedő 1,68 km-es részt Braun József vállalkozó készítette cyklopskő burkolattal. A falu szélétől a vasútállomásig vezető 1,8 km hosszú részt makadám burkolattal látták el. Ezt a munkát Hofbauer és Lehner budapesti vállalkozók kapták meg." 1898-ban Magyar János járási útbiztos nyugállományba vonult. A főszolgabíró úgy gondolta, elérkezett az idő, a járási útbiztos áthelyeztetésére a járási székhelyre. Március 22-én kelt levelében kérte az alispánt, vizsgálja felül a járási útbiztos székhelyének elhelyezkedését: Cibakházát egyetlen megyei út sem érinti, ezzel szemben Tiszaföldváron három törvényhatósági út is áthalad: a szolnok-kunszentmártoni, a tiszaföldvár-tiszaugi és a tiszaföldvári vasúti hozzájáró út. Az alispán a javaslatot a megyegyűlés elé terjesztette. A vármegye törvényhatósági bizottsága 1898. máj. 26-án tartott közgyűlésén határozatot hozott, hogy a tiszai alsójárás vármegyei útbiztosa székhelyét Cibakházáról Tiszaföldvárra áthelyezi. 4 Korábban a szolnok-kunszentmártoni út nem ott vezetett a településre ahol napjainkban, hanem végig a vasút nyomvonalát követte teljesen az állomásig. Itt egy leágazása a vasúti hozzájáró úttal vezetett a községbe, majd haladt tovább Cibakháza, Tiszaug irányába. 1902-ben nagy úthálózat-revíziót hajtottak végre, melynek eredményeként a Szolnok-Tiszaug-Kunszentmárton megyei út a mai 442. sz. főút nyomvonalát követve már Tiszafoldvár területén haladt át. A másik megyei út a tiszaföldvár-mezőtúri útvonal a vasútállomástól északra fordulva egy rövid szakaszon még követte a régi szolnok-kunszentmártoni út vonalát. Vízi közlekedés A Vezseny-Tiszafóldvár közti átkelőhelyről először az 1354-ben kiadott határjárási oklevél tesz említést. Itt írnak a „magna viáról", mely Nagykőrös és Alpár, illetve Szentlőrinc és Vezseny közt vezetett. Vezsenyt 1728-ban az Újszerzeményi Bizottság döntése alapján Podmaniczky János aszódi birtokos szerezte meg, aki bemutatta a Vezsenyi család által a XV. században kapott révprivilégiumot. Ennek birtokában 1734-ben Podmaniczky a vezsenyi rév használatára és a vámszedésre való jogot is megkapta. A Podmaniczky család Vezsenynél hidat is akart építeni. A Cibakházánál révjoggal rendelkező Földváry família azonban megelőzte és hamarabb 13 SZML Közigazgatási Bizottság ir. (továbbiakban: K. B.) 591/1893. 14 SZML Alispáni ir. VIII 216/1898. 85