Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig
Simon és Bertóti István szolnoki kapitány szerezte meg Földvárt, mely az előbbinek évi 122 forintot jövedelmezett. 1702-ben Forgách Simon, Farkas Ferenc és Bertóti Ferenc birtoka. 1703-ban Forgách gróf szabadságot adott Földvár betelepítőinek. Már 26 család lakta, de a Rákóczi szabadságharc közbeszólt. A rác határőrök portyái, majd Rabutin 1706. évi hadjárata nyomán szinte az egész vidék elnéptelenedett. Benedek Gyula szerint a puszta egy részét 1715/6-ban négyesi Szepessy Jánostól a Debrecenben lakó Halassy Lőrinc árendálta 40 forintért. A birtokosoknak újra kellett kezdeni a benépesítést. 1 7 Az újrakezdés Az újratelepülés kezdetei ellentmondásosak. 1720-ban Vincze István földvári református rektor volt, ami már lakosságot tételez fel. 1730-ban viszont Ócsay András, Papp István, Dobi Gergely, Nagy György és Szabó István vallották, hogy csak 1721-től kezdték megszállni. 1722-ben Bertóti Imre özvegye Divinyi Anna Borbála testvére fiára, Olasz Lászlóra hagyta itteni egész (?) birtokát, aki megindította a telepítést. 1 8 1719-ben már itt élt a túrkevei Rácz János, majd Szabolcs megye DNY-i feléből indult bevándorlás. 1721-ben jött a csegei Lévai Mihály és János, Csáti Gergely, Dadáról 1722-ben Pető István, Egyekről Csík Gáspár, Elekes János, K. Pásztor István, Kalocsai Mihály, Karakas György, Nagy György, Németh András, Oláh András, Szenei Lukács és Vass Péter. Egyesek továbbmentek, mások itt maradtak. Ekkor még Balogh János, Bodnár Máté, Dobi Gergely, Kiss Gergely, Konta Péter, Oláh Márton, Orosz András és Simon, valamint két Papp István élt itt. Utóbb sokan jöttek a Nagykunságból, Békésből, Borsodból, Szabolcsból. 1723-ban érkezett Kunmadarasról Major István és Nagy György, Karcagról Maró János, a borsodi Herepről Cserni István, Máté Márton és István. 1724/5-ben jött Békésről Kovács Gergely, Makkai István és Nagy András, Gyomáról Lados Gáspár, Jakab és Mihály, Öcsödről Balázs Gergely. 1725-ben Túrkevéről Tóth János, a szabolcsi Apagyról Hegyi András és Péter növelte a lélekszámot. 1727-ben Heves megye a földvári jobbágyok tömeges szökéséről tudósított. Ezek perbe keveredtek Olasz Lászlóval, aki a Pesti Comissio 172l-es rekatolizációs parancsára megtiltotta a református templom befejezését. Az adóalap csökkenése miatt a megye megrótta Olaszt, aki eladta itteni bitokát. Utóda Podmaniczky János visszahívta az elköltözötteket. 1730/1-ben Berdás (?), Borbás (2), Csík, Csontos, Dobi, Elek, Faragó, Fáti, Ferenczi (2), Gazdag, Halászi, Jámbor, Kátai, Kis (2), Kalvelai (?), Lévai (2), Liba, Maró, Márkus, Molnár (2), Nagy (4), Németh, Ocskai, Oláh (4), Orbán, Orosz (2), Pap (2), Pálinkás, 17 Balássy Ferenc-Szederkényi Nándor: Heves vármegye története. III. Eger, 1891. 273., 394.; Orosz Ernő: Heves és Külső-Szolnok egyesült megyék nemes családai. Eger, 1906. 243.; Tóth D. i. m. II. 49-60.; Szakály F. i. m. 304^5.; Matunák Mihály: A magyarbéli Bosnyák család története. Körmöczbánya, 1895. 41., 69.; Benedek Gyula: Iratok Szolnok megye történetéből. Zounuk, 4. Szolnok, 1989. 312.; Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a magyar müvelődéstörténelem köréből, 27. Szeged, 1935.42. 18 Tóth Dezső és Varga Zoltán 1727-ben még Forgách és kincstári részeket is említ, amit a Podmaniczkyak megvettek, az 1722-es örökhagyó szerződés azonban Földvár egészéről szól. A kérdés pillanatnyilag nem eldönthető. Soós Imre: Tiszafoldvár. DAMHA: 454-82.; Uő.: Vezseny. DAMHA: 459-82. Lásd még alább! 58
