Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Zádorné Zsoldos Mária: Tiszaföldvár egészségügye
A Tüdőgondozó Intézet 1960 őszén kezdte el működését és amint várható volt, a nyilvántartott betegek száma emelkedett, ugyanis többen mentek el a szűrésre és így a gümőkórban szenvedőket regisztrálni tudták. Folyamatos munkájuknak köszönhetően forgalmuk évről évre csökkent, hiszen a betegeket eredményesebben gyógyították. Az 1960-as évek végére a község járványügyi helyzete bizonyos vonatkozásban javult. A vérhas, amely a korábbi években gyakran előfordult, szinte teljesen megszűnt. A régi járványos betegségek, a tífusz, a vörheny eltűntek. A gyermekek között a szokásos gyermekbetegségek fordultak elő, a gyermekparalízis a Sabin-féle védőoltások bevezetése óta nem fordult elő a községben. Vissza-vissza térő megbetegedés a járványos májgyulladás, amely nagyobb járványt nem okozott, de a község különböző helyein szinte minden évben előfordult. Az anya- és csecsemővédelem külön említést érdemel. Ezt a feladatot két gondozási körben látták el a védőnők és az orvosok. A védőnők ezentúl családlátogatások alkalmával tanácsokkal látták el a családokat, gondozási, táplálkozási útmutatókat adtak. Ennek köszönhetően az 1950-es évek közepén és ezt követően a csecsemőhalandóság az országos átlag alatt maradt. Az állami költségvetés terhére folyamatosan gondoskodnak a csecsemők D-vitaminellátásáról, valamint a védőoltások beadásáról: kapnak tífusz, BCG, diftéria, szamárköhögés, tetanusz és himlő elleni vakcinákat. 5 1 Mindezeknek köszönhetően az 1970. évre a község közegészségügyi helyzete sokat javult. A közegészségügy minél kedvezőbbé tételéhez nagy mértékben hozzájárult a közintézmények, közhelyek tisztán tartása, melynek ellenőrzését továbbra is az orvosok végezték. 1950-es években a piactér kicsi és zsúfolt volt, kevés elárusító asztallal rendelkezett, a szemét tárolására nem volt megfelelő eszköz. A földműves szövetkezet raktáraiban az élelmiszerek és egyéb anyagok megfelelő elkülönítését nem tudták minden esetben megfelelően megoldani. A vendéglők, a sütőipari vállalat tisztasága is kívánnivalót hagyott maga után. Az iskolás gyerekek egészségügyi ellátásában is hiányosságok mutatkoztak. Az 1947-ben létrejött iskolafogászat nem működött rendszeresen. Az iskolások időszakonkénti átvizsgálása sem volt mindig megfelelő. A körzeti orvos számára ez egy plusz, megterhelő feladatot jelentett, amit nem lehetett kellő színvonalon ellátni. Ezért szükségesnek látszott egy iskolaorvosi állás megteremtése. Az 1960-as évek közepére sikerült az iskolák környezetét úgy kialakítani, hogy azok az egészségügyi követelményeknek teljes mértékben megfeleljenek. Az iskolás gyermekek fogászati ellátása is megoldódott. Az üzlethálózat tisztántartásában is mutatkozott javulás. A földműves szövetkezet raktározási problémája kissé javult, ami lehetővé tette, hogy az egészségügyi szabályokat még inkább betartsák. 1945-ben két gyógyszertár működött Tiszaföldváron, a Megváltó és az Öregpatika. Ez utóbbi tulajdonosa Hajnal Béla volt, a Megváltó tulajdonosai Csuka Irén és Szabó Albert. A gyógyszertárak 1945 után egy ideig magántulajdonban voltak. Az állami gyógyszerellátás megszervezésére fokozatosan került sor. 1950. június hónapjában valamennyi gyógyszertár állami kezelésbe került. 1957-ben a Gyógyszertári Vállalatok irányítói a Megyei Tanácsok lettek. Új nevet kaptak, és a Megyei Tanács Gyógyszertári Központjaként szerepelnek ezentúl. Feladatuk a megyék gyógyszerellátásának megszervezése volt. Tiszaföldváron 1960-ban a Kossuth Lajos utcában lévő gyógyszertár kezelési jogát a Gyógyszertár Vállalat vette át. Az 1960-as évek végére a megnövekedett gyógyszerkészlet miatt raktározási gondok adódtak, ezért a Gyógyszertári Központ elhatározta a gyógy51 SZML, Tiszaföldvár Tanácsülési jkv. 1957; 1961; 1967; 1969. 240
