Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Zádorné Zsoldos Mária: Tiszaföldvár egészségügye

dolgozó. A szülőotthon szakvezető orvost kapott, aki ellátta a nőgyógyászati szakrendelést és a rákszűrő vizsgálatokat is. 1966-ra a szülőotthonnál történt nagyobb változás, a bábák számát 4-re emelték és egy konyhai kisegítő személyzetet is alkalmazhattak. Az egészségügyi személyzet létszámában változás 1970-ig nem történt. Intézmény Nemcsak az orvosok létszáma változott, hanem az egészségügy intézményrendszerében is fejlődés következett be. 1955-ben megnyitották a központi orvosi rendelőt és a községi népfürdőt, melyet előzőleg, 1952-ben, technikai okok miatt bezártak. Az Oszőlőben egészségügyi tanácsadás céljára megfelelő helyiséget biztosítottak.

4

7 A község központjában az Ádám-féle kocsmát alakították gondozási tanácsadás céljára. A szülőotthon működött, gyakorlatilag minden szülés itt zajlott le. A gondot az okozta, hogy a két bába sok esetben kevésnek bizonyult, ha egyikük megbetegedett, akkor a másik bába folyamatosan látt el a szolgálatot.

4

8 1959-ben kezdték el építeni a tüdőgondozót és 1960 őszén kezdte meg működését Járási Tüdőgondozó Intézet néven. Itt egy szakorvost és két asszisztensnőt alkalmaztak. 1960-ban két új orvosi lakás épült, mely lehetővé tette az orvosok létszámának emelését. 1966-ban a szülőotthont átalakították, egy kórteremmel és egy zárt véradóval szaporodott a helyiségek száma. A körzeti rendelőkben a fűtést, vízszolgáltatást korszerűsítették.

4

9 Az 1960-as évek közepére az egészségház elavult, felújításra szorult, de felmerült egy új épület építésének ötlete is. Végül a költségek és a felépítéséhez szükséges időigényt figyelembe véve ingatlan vásárlás mellett döntöttek. 1968-ban került enre sor, ezáltal az anya- és csecsemővédelem ellátásához megfelelő helyiséget sikerült biztosítani. 1970-re azt lehetett mondani, hogy az egészségügyi ellátás feltételei kielégítőek, de előrelépés vált szükségessé. A szülőotthon bővítése túlterheltsége miatt lett időszerű, az 1950-es évek közepén átadott központi orvosi rendelő felújításra szorult, és egy új épület építése is szükségessé vált. Közegészségügyi viszonyok A II. világháború idején és azt követően is gyakoriak voltak a fertőző betegségek. 1945-ben sok hastífuszos eset fordult elő, a Tiszai-középjárásban 40 eset volt, melyből 35-öt Tiszafóldváron regisztráltak. 1946-ban 90 a bejelentett fertőző betegek száma, melyben a diftéria, gümőkór, heveny vesegyulladás a leggyakoribb. A betegek közül viszonylag sokan, szám szerint 20-an haltak meg.

5

0 Az 1950-es évek végére megnőtt a rákos és szívbetegségben szenvedők száma, így nőtt a meghaltak száma is. A 40 éven felüli lakosság szűrővizsgálatával, a korai felismeréssel, megfelelő munkahelyre való irányítással sokat segíthettek a betegeken. 1961-ben egy tífuszos megbetegedés miatt a község teljes lakossága tífusz elleni védőoltásban részesült. Több járványos májgyulladás is előfordult, aminek felszámolása érdekében a köztisztaság terén volt javítanivaló. 47 SZML, Tiszafoldvár Tanácsülési Jegyzőkönyv. 1955. (Továbbiakban: Tanácsülési jkv.) 48 SZML, Tiszafoldvár Tanácsülési jkv. 1956. 49 SZML, Tiszaföldvár Tanácsülési jkv. 1959, 1960, 1966. 50 SZML, Tisztiorvosi iratok 176/1946. 239