Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szikszai Mihály: Tiszaföldvár története 1876-1993

Az 1951-ben megindult 5 éves terv során Tiszaföldvárt a politika ún. III. osztályú fejlesztésű települések közé sorolta be, csak a szomszédos Cibakházával együtt lehetett fejleszteni. A III. osztályba sorolt településnél a kormányzat megengedte, hogy a helyi szükségletek kielégítésére a község falusias jelleggel tovább fejleszthető. Martfűn a CIKTA korszerűsítésére másfél millió Ft-ot, lakásépítésre 16 milliót irányoztak elő. Kunszentmártont a megyei pártvezetés egyértelműen várossá kívánta fejleszteni. Ugyanakkor felmerültek olyan elképzelések is, hogy Martfű legyen a volt tiszai alsójárás székhelye. Tiszaföldvárra gyakorlatilag semmilyen ipari létesítményt nem terveztek. Az 1940-es évek végére egyre nehezebbé váltak a mindennapok. A képviselő-testület, majd a tanács intézkedései a szovjet típusú közigazgatás kritika nélküli átvételét, utánzását jelzik. 1949. márc. 19-én Tiszaföldvár díszpolgárává választották Rákosi Mátyást, a Zsigeri-földeket Rákosi-telepnek nevezték el, békekölcsönt jegyeztek, szovjet hősi emlékmüvet létesítettek és az elsők között hívták ki versenyre Cibakháza „dolgozó népét". Az 1950-es évek elején Budapestről 212 személyt javasoltak a községbe kitelepítésre. 1951 augusztusáig a településen 51 házat vettek igénybe és 197 személyt költöztettek be/'

1* Tiszaföldváron az 1952. évi IV. tv. alapján államosítottak 66 házat."

9 Nagy Imre 1953. júl. 4-én elhangzott beszédét követően azonban a tsz-tagok egyre nagyobb része úgy gondolta, osszák fel a „közös vagyont". A tsz vezetősége és pártvezetése ezt az elgondolást nagy erőfeszítések árán megakadályozta. De azt már nem tudták meggátolni, hogy 25 család kilépjen a tsz-ből. Az 1954. nov. 28-án tartott tanácstagválasztásnál a falut 71 választókerületre osztották fel. A 8218 választó közül 7806 járult az urnák elé. 7694 a Hazafias Népfront jelöltjére szavazott, 112-en törölték a jelölt nevét. A helyi szakigazgatási szervbe 71 tanácstagot választottak. A községi tanács először 1955-ben készített községfejlesztési tervet. A programot a végrehajtó bizottság dolgozta ki és a tanácsülés hagyta jóvá. A községfejlesztéshez azonban bizonyos mértékben a lakosságnak is hozzá kellett járulni pénzbeli befizetéssel, illetve társadalmi munkák végzésével. Ezzel lényegében egy új adófajtával terhelték le az állampolgárt, a bajok azonban az „elosztásnál" kezdődtek. A rendelkezésre álló összegből nem lehetett egyszerre mindent megvalósítani, de az agilisabb, befolyásosabb tanácstagok elintézték, hogy a saját körzetükben (vagy utcájukban) építsenek először járdát. Érthető tehát, hogy az első évben a lakosok az előirányzott bevétel 47%-át fizették be. A községfejlesztési hozzájárulást általában új kutak fúrására, járdaépítésre, villanyhálózat bővítésére használták fel. A járási tanács utasítására 1960-tól nem évekre lebontva, hanem 3 évre szóló községfejlesztési terveket készítettek. Tiszaföldváron a forradalmi események 1956. október 26-án kezdődtek. Ezen a napon a Tisza Cipőgyárból gépkocsikon nagyobb csoport érkezett a községbe. Amikor a teherautók megérkeztek, Keresztes Sándor utasítására megálltak a gimnázium épülete előtt. Keresztes bement az épületbe és az ott jelenlévő diákokkal ismertette a forradalom programját. Ezt követően kérte a tanulókat, támogassák a szabadságharcot, amit ők a Tisza Cipőgyárban már elkezdtek. Első lépésként a gyűlölt Rákosi-rendszerre emlékeztető jelképek eltávolítását kezdeményezték. Ezért döntöttek úgy, hogy Tiszaföldváron eltávolítják a szovjet emlékművet. A diákság közül sokan követték Keresztes felhívását. Egy részük kerékpárra ült, nemzetiszínű zászlókat szerzett és elkerekezett az emlékműhöz. A másik csoport az autókat követve, zárt sorokban vonult Pataki Zsigmond gimnáziumi tanár vezetésével. A tömeg egyre nőtt, a szovjet emlékmű előtt számuk már elérte a 200 főt. 68 SZML Szolnok MTVB Igazgatási O. 191/1951. 69 SZML Tiszaföldvár Községi Tanács V. B. Tanácsülési jzkv. (továbbiakban: Tiszaföldvár KTVB T.jzkv.) 1957. okt. 25. 101