Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

számú baromfival, sertéssel tartoztak. Segítettek a helyi Podmaniczky háznál, az akioknál, és 1000 kéve nádat adtak. A földesúr ottlétekor és a 3 sátoros ünnepen ajándék járt, viszont szabadságot és 10 év mentességet kaptak szőlőtelepítésre. Az átalányt 1733-ra felváltó igavonók szerinti adózás már a földmüvelés fejlődésére utalt. A 2 marhával, 3 lóval szántók 25, míg az igátlanok - 2 nap kaszálás mellett - 20 garast adtak. A földvári határ terményei után kilenced, a pusztákon (Telek, Martfű, Homokszállás) nyolcad járt (és el is kellett vermelni). A kocsmai jövedelem nyolcada illette az uraságot, és jobbágyonként 1 icce vaj. Faggyú, sertés és baromfi a korábbiak szerint járt, robotot szükség szerint teljesítettek. Megmaradtak a szőlőtelepítés kiváltságai, nádat és gyékényt szabadon vehettek. 1770-ig Földváron urbárium nem volt, az urasággal szerződéseket (contractus) kötöttek. Robottal alig szolgáltak, csak a kaszálásnak voltak kijelölt napjai. Az igásállatok (2 ökör = 3 ló) után fizettek 400 forintot, ami rég a puszta-, mészárszék és kocsmaárendával az 1000-et is elérte. Ehhez járult 2 sertés (vagy 18 forint), 60-60 lúd, kacsa és kappan. Tojást az első gazda 12-t, a gyalog 10-et adott, az első hasú tehéntől 1 meszely vaj járt. Gabonából, bárányból, méhből kilencedet adtak, ajándékként néha egy borjúval, pár nyúllal, egy-két pár hallal szolgáltak. A lakosok szabad menetelünek vallották magukat. Az 177l-es úrbérrendezés a határt a második minőségi osztályba sorolta, egy jobbágytelket 28 kishold szántó és 12 kaszás rét alkotott. Ez jelentős növekedés volt a korábbiakhoz (19 mérő szántó, 8 szekér szénát adó rét) képest. Az úrbéres szántó így 893 kisholdról közel duplájára nőtt, ám a földszűke miatt a telkesjobbágyok száma 141-ről 126-ra, a zselléreké 92-ről 87-re csökkent. Végül 61 egész telket osztottak ki, 45 3/4 pozsonyi mérős jobbágyhellyel, 1746 7/8 kishold szántóval, 732 embervágó réttel. A gazdák zöme csak 1/4-ed telket kapott, így a szomszéd pusztákon béreltek szántót. A földesúrnak elvileg 3172 igás, vagy 7778 gyalogrobottal, 191 forint cenzussal, 61 icce vajjal, 122 kappannal, 732 tojással, 2440 kéve náddal tartoztak. A bormérést Szent Mihálytól Szent Györgyig engedélyezték. Az úrbérrendezés némileg módosította a birtokmegoszlást. A falu leggazdagabb lakosa Kovács Mihály lett 1 1/2 telekkel. A tehetősekhez 23 egész telkes jobbágy (18,2 %) sorolható, az Ágoston, Balogh, Bácsmegi, Borbély, Bük, Faragó, Fazekas, Gál, Gulyás, Hártyán, Kiss, Lévai, Máté, Molnár, Nagy, Papp, Szabó, Tarpas családok. A középréteget a 46 féltelkes (36,5 %) alkotta, az Ács, B. Szabó, Bajkai, Balog, Batta, Bük (Szük ?), Csabai, Cseh, Czeglédi, Czető, Gyarmati, Katona, Kávási, Kiss, Kocsis, Konc, Korom, Kovács, Köles, Kun, Lendvai, Lévai, Lőrinczi, Márkus, Máté, Meleg, Molnár, Nagy, Papp, Péter, Pintér, Póczik, Sallai, Sós, Szabó, Szatmári, Szelindi (?), Szügyi, Szűcs, Tóbiás, Varga és Vincze famíliákkal. Az 55 negyedtelkes kisbirtokos (43,6 %) között a B. Szűcs, Balázs, Burai, Csala, Cseh, Czeglédi, Dankó, Dorogi, E. Varga, Fekets, Forrai, Gellért, Gulyás, Hegedűs, Holicska, Jakab, Jámbor, Katona, Káposztás, Kátai, Király, Kiss, Kovács, Köles, Kun, Lantai, Lévai, Lovas, Lőrinczi, Makula, Mezei, Mogyorós, Oláh, Párnás, Pető, Pusztai, S. Papp, Sallai, Sőre, Süveges, Szabó, Szűcs, Tóbiás, Varga, Vigh, Vincze, Vitarius neveket találjuk. A 65 földnélküli - jórészt bérmunkás - házas zsellér (inquilinus) között az Ács, B. Szabó, Bagoly, Balogh, Barta, Berényi, Bíró, Bordás, Busnyák, Cs. Szabó, Cs. Szűcs, Csenda, Czető, Deáki, Erdélyi, Erdős, Farkas, Fazekas, Fekéts, Feleki, Gáli, Gellért, Horváth, Imre, Jámbor, K. Kiss, Kaparó, Kiss, Kiss-Nagy, Kósa, Ladányi, Lővei, Murvai, Nagy (6), Nemes, Németh, Pető, Püspök, Roma, Sipos, Szoboszlai, Szűcs, T. Balogh, T. Szabó, Takács, Tarr, Tábori, Torma, Tóth, Varga, Vári és Végső családok ismertek. Volt köztük 12 pásztor, 2 kerülő (hegypásztor), 8 zsellér, 3 bojtár és 1 juhász. A társadalom alján a más házában élő, dolgozó 22 házatlan zsellér (subinquilinus) között a Brizsnyák, Csapó, Erdős, K. Nagy, Kávási, Kopcsó, Kovács, Magyar, Máté, Nagy, Petes, Pócsik, Sallós, Sánta, Szabó, Szerindi, Szilágyi, Tóth és Vígh nevek fordultak elő. 62