Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig
1541 után Földvár és Martfű a csanádi káptalané volt (talán Dunaföldvár török megszállása után), ám 1552-ben Csanád is elesett. I. Ferdinánd 1556-ban Földvárt és Martfűt Olcsarovics Demeter és Földvári István gyulai lovastiszteknek adta. 1561-ben Földváron Olcsarovics 34 portáját írták össze, de birtoklása nem volt zavartalan. 1564. március 6-án I. Ferdinánd meghagyta Kerecsényi László gyulai kapitánynak és Külső-Szolnok megyének, hogy mivel Olcsarovics Földvár és Földvári Martfű faluját idegenek elfoglalták, intézkedjenek azok visszaadásáról. Olcsarovics Gyula 1566-os ostromakor elesett, és Mihály testvére is hamar meghalt. 9 Földvárt utóbb egri végváriak kezén említik nehezen ellenőrizhető munkák. Állítólag a Vitéz és Balog családoké, majd Iváncai Vitéz János szerezte meg 1568-ban, Thozály Pál magszakadásával. 1572-ben I. Miksától Vezsenyi Gáspár és Balay vagy Farky István egri katonák kapták Martfüvei és Kengyellel. 1579-ben Vezsenyi özvegye férjét, Horváth János egri katonát említik, utóbb - időrend nélkül - a Barkóczy, Pete, Vámosy, Cserépy, Pelényi, Hamvai és Forgách családokat. A gazdasági életre kevés adatunk van, de a török hódítás pusztításait a falvak még kiheverték. Többen a jövedelmező marhakereskedelembe is bekapcsolódtak, az 1560-as évek elején a földvári Tóth György jelentős fogalmat bonyolított le. 1 0 Földvárt 1571-ben a szandzsák csongrádi, 1591-ben a szolnoki körzetében (nahije) említik. Elsőnek 49 házát és templomát vették számba. György István bíró és Tamás diák mellett az Acskali, Aroti, Bakos, Balok, Cser, Csukás, Dák (?), Dékán, Dorkó, Fóris, Garai, Gáspár, Gyöngyösi, Házon, Kató, Kerek, Kovács, Kökény, Kresztöny, Kun, Küri, Makai, Miklós, Módos, Nagy, Pozsonyi, Simoni, Sós, Sótér, Sütő, Szőnyi, Szupra, Teső, Tót, Túros, Urbános, Várnai nevek ismertek. 1591-ben 36 kapuját írták össze a Bakos, Baló, Barcs, Borsos, Budai, Csorna, Dobos, Dorkó, Főzis, Gyalsa, Gyenyes, Győri, Hamar, Kalmár, Kecskés, Kele, Komor, Magyar, Mészáros, Mihály, Nagy, Oláh, Pozsonyi, Sütő, Szabó, Szitás, Szonda, Szonta, Szűcs, Tamás, Túri, Urbános, Véka családokkal. A törzslakosságot a Bakos, Balog, Nagy, Pozsonyi, Sütő, Urbános famíliák alkothatták. 1591-ben 16.790 akcsét (1 akcse = kb. 1-1,5 dénár) jövedelmezett török birtokosának. Hozzá tartozott Özénhalma is, önálló gazdálkodási területként. 1597-ben Tiszapüspökin Bakos László és Sápy Gáspár földvári lakosokat is említik." Homokszállás 1559-ben Gyulára 10 forintot fizetett, bírája Matthal István volt. 1560-as adója 7 forint 50 dénárt tett ki. 1561-ben még kun falu 12 portával, de 1563-tól már Peres Boldizsáré. Homok a csongrádi nahijéba tartozott, 1571-ben 16, 1591-ben 10 családdal. Előbb a Kovács, Rác, Szénási, Bálik, Balog, Boda, Kovács, Máté, Csöbök, Arang, Csökmei, Tót, Nagy, majd az Álog, Bócsa, Csukicsi, Fosó, Kalmár, Kovács, Vászka nevek szerepeltek. A változás nagy népességcserére utal. 1591-ben a Telek rét tartozott hozzá és 3000 akcse jövedelme volt. 1 2 Tatárszállás 1554 táján már puszta, lakói elszéledtek, állítólag uraik kegyetlensége miatt. Taga Pál helyi nemes 1570-ben 9 Borovszky Samu: Heves megye. Magyarország Vármegyéi és Városai. Budapest, 1896. 165.; Veress Endre: Gyula város oklevéltára. Gyula, 1938.; Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a XVI. században. Budapest, 1990.1. 449.; Benedek Gy. 1993. 258-9. 10 Tóth Dezső: A hevesnagykunsági református egyházmegye múltja. II. Debrecen, 1942.49-60.; Zombory Géza: Kecskemét város földesurai és nemes családai. II. Magyar Családtörténeti Szemle, 1938. jún. 103-5.; Kocsis Gyula: Szolnok megye településeinek állatkereskedelme és „szekerezése" a XVI. század második felében. Zounuk, 1. Szolnok, 1986. 39. 11 Györffy Lajos: Adatok az Alföld török kori településtörténetéhez. Jászkunsági Füzetek, 4. Szolnok, 1956. 34-5.; Ágoston Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása. Zounuk, 3. Szolnok, 1988. 273-4.; Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703. Documentatio Historica I. Szolnok, 2000. 56. 12 Veress E. i. m. 319.; Vass E. i. m. 172-3.; Maksay F. i. m. 447.; Acsády Ignác: Régi magyar birtokviszonyok. 1494-1598. Budapest, 1894. 61.; Ágoston G. i. m. 194. 55
