Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Urbán László: Tiszaföldvár mezőgazdasága a XX. században

Urban László Tiszaföldvär mezőgazdasága a XX. szazadban Tulajdoni és termelési viszonyok a 11. világháborúig A XX. század elején Tiszafóldvár mezőgazdasági jellegű település volt

1 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye nagybirtokos övezetében. Az agrártermelés jellegét alapvetően a jobbágyfelszabadítás és a határ ármentesítése nyomán korábban kialakult körülmények határozták meg. Az első négy évtizedben a gazdasági és társadalmi viszonyokban nagymértékű átalakulás nem következett be, ugyanakkor a változatlanság sem voltjellemző. A tiszaföldvári határ többsége a XX. század első felében a száz holdnál nagyobb birtokkal rendelkező tulajdonosok, illetve a bérlők kezén volt.

2 1935-ben ebbe a kategóriába tartozott a földterület közel 54 százaléka. Jelentős volt azonban a paraszti tulajdon részaránya is. Ebben nagy szerepet játszott a kisüzemi keretek között tért hódított szőlő, amelyet már 1895-ben is „szinte teljes egészében a törpegazdaságok termeltek meg".

1 A birtokviszonyok polarizáltságára jellemző, hogy 1935-ben az 500 kat. h. feletti birtokosok a határ csaknem 39%-át mondhatták magukénak, az 50 kat. h. alattiak 42%-át, az 50 és 500 kat. h. közöttiek viszont csak alig több mint 18%-át.

4 Az 1935-re kialakult állapotok a századfordulóhoz képest számottevő változásokat is tükröztek. Míg 1895-ben 7 birtokot soroltak az 1000 kat. h. feletti kategóriába, addig 1925-ben csak 4-et.' A csökkenés nagyobb részben öröklési és birtokforgalmi eseményeknek tulajdonítható. Erre utal, hogy a 100 kat. h. feletti birtokok száma összességében 1910 és 1935 között 10-ről 26-ra nőtt.

6 A parasztbirtokok számának lényeges emelkedése viszont alapvetően a Nagyatádi-féle földreform következménye volt. 1 Társadalmi szerkezet tekintetében 1930-ban a település 5095 keresőjéből 3673 mezőgazdasági őstermelő volt. Az 1930. évi népszámlálás II. kötet 50. p. 2 Szülőföldem, a Jászkunság. Simon Béla szerk. Szolnok, 1992. 644. p. 3 Tolnay Gábor: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye mezőgazdaságának egyes kérdései 1920-1944 között. Szolnok, 1994. 17. p. 4 Adatok Szolnok megye történetéből II. kötet. Botka János szerk. Szolnok, 1999. 365. p. 5 1895-ben Tiszafóldváron 1000 kat. h.-nál nagyobb birtokkal rendelkeztek: Rósa Imre (1092 kat. h.), a Léderer testvérek (1091 kat. h.), Kövér Miklós (1096 kat. h.), Kövér János örökösei (2307 kat. h.), Kövér János (1739 kat. h.), Beniczky Géza (1915 kat. h.), Podmaniczky Zsuzsanna (1925 kat. h.). 1925-ben 1000 kat. h.-nál nagyobb földbirtoka gr. Pejachevich Márkné Beniczky Máriának (1014 kat. h.), Léderer Sándornak (1089 kat. h.), özv. Kövér Jánosnénak (2001 kat. h.), gr. Vigyázó Ferencnek (1916) volt.; Botka János szerk. (1999) 365. p. 6 Botka János szerk. (1999) 365. p. 131