Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

Az uradalmi gazdálkodás Podmaniczky III. János (1786-1883) vezetése alatt lendült fel, aki 1808-ban Sándor bárót váltotta fel. A fő haszonállat mindinkább a textilipari nyersanyagot szolgáltató juh lett, meghatározóvá a merinói fajta vált. 1808-ban még csak 600 állat volt itt, de a gyapjúkonjunktúra nyomán az 1820-as években 7-8000-re, tíz évre rá 11.000 főié nőtt a számuk. Elvileg 67.700 juh tartására volt mód, ami évi 1354 mázsa gyapjút adhatott volna 115.090 conventiós forint (1 c. forint = 2 váltóforint 10 krajcár) értékben. A marha is jelentős maradt, a közeli vásárokon 100-150 is gazdát cserélt, együtt 10-15.000 forintért. János báró fellendítette a lótenyésztést is. A kezdeti 160 magyar ló mellé tenyészméneket hozatott, és még Napóleon lipcsei csatában lovagolt arab telivérét is megszerezte. A fő vásárló a katonaság volt. A francia háborúk alatt évi 50 darabot vettek át, de utóbb is rendszeresen megjelentek Földváron. 1842-ben a 4. ulánusok 2865 forintot hagytak itt, de Heves megye is vásárolt lovakat. A jövedelmezőségre az állattartó pusztabérletek is utaltak, így az 1820-as években 7500 pengőforintért (p. forint = ezüstforint) bérelt Istvánháza esetében. A gabonatermesztés fejlődését mutatja, hogy a szántóterület 1000 köböl fölé nőtt. János báró gondolt a dohánytermelés fejlesztésére is, ami 4000 holdon 12.000 mázsát és 72.000 c. forintot hozott volna. Utóbb a repce vált elterjedtté. Híres lett az uradalmi méhes, és az „Aranykert"-nek nevezett gyümölcsös. Ez főleg almát termett. János báró a fejlesztésre kölcsönöket vett fel, ám az uradalom 1823-ig deficites maradt. 1824-ben viszont már 5267 p. forint hasznot hozott, ami 1826-ban 14.430, 1827-ben 24.595, 1828-ban 47.069, 1829-ben 60.931, 1831-ben pedig 71.849 forintra növekedett. 1826-ban a Tisza Vezseny-Cibakháza közötti szakaszának szabályozása is felmerült, ennek költségeit 31.250 forintra becsülték. A tervhez tartozott Vezsenynél egy tiszai híd létesítése is, ami nemcsak bevételi forrásként, hanem az uradalmi termékek szállításának, piacra juttatásának elősegítőjeként is jelentős lett volna. Végül egyik elképzelés sem valósult meg. Az uradalmi gazdálkodásnak Orczyné Podmaniczky Judit utódainak a férfiág elleni pere vetett véget, akik a vagyon 1/6-át követelték. A több évtizedes vitát végül sorozatos megegyezések zárták, és 1837. elejéig az Orczyaknak 203.000 c. forintot fizettek ki. Mellettük 1822-től a Róthok 60.000, a Wartenslebenek és a Kosztolányiak 40-40.000, majd 1832-ben a Prónay, Hodossy és Szirmay családok 51.500 c. forintot kaptak. Az összeg előteremtéséhez a család új kölcsönfelvételre kényszerült, és még a földvári jövedelmet is lekötötték. Mindez a jövedelmezőség kérdését még erőteljesebben vetette fel. Végül 1835-ben az egész uradalmat bérbe adták, míg a felszerelést, az állatállományt áruba bocsájtották. Eladtak az 1332 marhából 686-ot, a 8955 juhból 8512-t, a 298 lóból pedig 285-öt. Ez együtt 186.506, a 14.966 font gyapjú pedig 28.180 váltóforintért (v. forint = papírforint) kelt el. Az uradalom számos részét bérbe adták. Földvár egész határát a község vette bérbe 10.000 c. forintért, az 5302 holdas homoki pusztát Szalay Mihály és László bérelte ki 11.500 c. forintért. Vezsenyt, Martfűt és Bökönyét a családtól maga Podmaniczky János árendálta, a 12.066 holdért 25.500 c. forintot fizetve. Az egész uradalom így évi 47.000 forint hasznot hozott. Földvár lakosainak a bérleti rendszer komoly előrelépést jelentett, de a haszonbért igen nehezen tudták fizetni. 1835/6-ban a földvári bírák és a nemesek viszályakor Podmaniczky János meg is fenyegette a lakosokat, hogy az árendás szerződést visszavonja. Az aszály is gondokat okozott. A Szalay-féle gazdálkodás Homok pusztán rosszul ment, bár egy részét alzálogba adták Meszleni Marton János táblabírónak. 1839-ben a homoki bérlet végleg megbukott. Végül Pálmaffy Miksa lett az új haszonbérlő, ő azonban már csak 9268 c. forintot fizetett. A Podmaniczkyak földesurasága kettős hatással volt Földvár életére. Az uradalmi gazdálkodás egyértelműen korlátozta a jobbágyok gazdasági lehetőségeit, bár az enyhe robotterhek még így is számottevő előnnyel jártak. Ugyanakkor a nemesi birtoklás a tulaj71