Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

Konkrét névsor 1828-ból ismert. A féltelkesek között a Bajkai, Balogh, Bátsmegi, Benkovics, Berényi, Ceglédi, Dankó, Dengei, Erdős, Fejér, Gellér, Katona, Kávási, Kernyő (?), Korom, Kovács, Köves, Lapu, Lestyán, Lévai, Losonci, Márton, Máté, Molnár, Nagy, Nyitrai, Pethe, Pethő, Putzik, Sallai, Süveges, Szabó, Szántó, Szelindi, Szlankó, Szűcs, Törteli, Tyihák, Varga nevek ismertek. A negyedtelkesek az Alemszki, Ács, Bajka, Bajkai, Balogh, Bata, Bárány, Borbély, Burai, Búbor, Ceglédi, Csenda, Czetó, Darkó, Donkó, Erdős, Fazekas, Fekete, Gyurics, Hajnal, Horváth, Huszár, Ipelszki, Jármi, Jónás, Juhász, Kalóz, Katona, Kazai, Kávási, Király, Kiss, Kovács, Köles, Kun, Lantai, Lapu, Lendvai, Lévai, Major, Márkus, Máté, Mogyorós, Molnár, Nagy, Nepos, Nóvák, Papp, Pete, Pető, Roffa, Sajler, Sallai, Szabó, Szügyi, Szurgyi, Szűcs, Tarpai, Tábori, Tóbiás, Tóth, Törteli, Tyihák, Varga, Vári, Végh és Vígh családok voltak. Az összeírás szempontjaihoz igazodva feltüntettek még 1 testvért, 46 fiút, 6 lányt, 2 szolgát és 12 kézművest.'

6 1842-es adatokból kitűnik, hogy míg a reformátusok és evangélikusok az egyes társadalmi kategóriákban arányosan szerepeltek, addig a beköltöző római katolikusok között nem volt telkesjobbágy, azaz mind a zsellérek közé tartoztak. Az 1848-as nemzetőrnévsornál figyelmet érdemel, hogy a feltüntetett teleknagyságok összege 55 1/4 volt, ami arra utalhat, hogy 5 3/4 széttöredezett telek gazdái a szolgálat vagyoni határát már nem érték el.

2

7 Földvár társadalmánál külön kell szólnunk a nagyszámú jobbágytelken ülő kisnemesről, akik állandó problémákat okoztak. A Papok, Dobrosiak már az első betelepülők között ott voltak. 1731-ben, majd 1747-ben is összeírták őket, míg Martfűn 1747-ben Fanczurákat és a Kvemárokat (?) említik. 1754-ben már a Baliák, Madarászok és a Tóthok is megjelentek. Vagyonuk szerény volt, zömüknél 1-4 marha és 15-17 juh szerepelt. Számuk azonban folyamatosan nőtt, 1786-ban már 64 nemes férfit vettek számba. Az 1797-es nemesi felkeléskor 35 helyi nemest (7 Pap, 5 Kósa, 4 Székely, 3 Dobrosi, 2-2 Ágoston, Bán, Csizmadia, Nagy, Tóth, Túri, Varga, l-l Makula és Vad) említenek, legalább 9 kiscsaládban. Közöttük 14 volt szolgálatra alkalmas. 1828-ben 6 1/4 jobbágytelek, az úrbéres telkek tizede volt a kezükben, 1842-ben pedig 9 fél- és 11 negyedtelkes, valamint 34 házas zsellér a nemes. 1826-tól a megye elrendelte a nemesek helyi adó alá vételét, de 1832-re mégis 40-42 nemes gazda tagadta meg a fizetést. A lakosok a nemes ifjak erőszakoskodásait is sérelmezték. A konfliktust végül 1834 őszén a megye simította el. 1835. március 14-énanemesek arányos teherviselést vállaltak a földesúrnak járó árendában, a közösség állatainak beszerzésében, kutak, vályúk költségeiben, a szegődtetett alkalmazottak, cselédek fizetésében, a határbeli munkákban. ígéretet tettek, hogy a kaszálóra, tilalmas földre állataikat nem viszik, azt le nem gázolják. Az éjjeli felvigyázókat nem háborgatják, és 3 forint büntetést fizetnek - a világias játékok miatt tiltott - fonóház létesítésekor. Segítik a lopott jószágok felkutatását, saját állataikra levelet, passust mutatnak a hadnagynak, megyei kiküldötteknek, a szitkoktól pedig tartózkodnak. A bizonytalan jószágot erővel kivévő személy 12 forintra büntethető. A nemesek három évre hadnagyot választottak ügyeik intézésére (elsőnek Ö. Nagy Mihályt), aki a megbízatást 30 forint büntetés mellett tartozott elfogadni. Munkáját egy tizedes segítette. Ekkor 40 nemest (8 Papp, 7 Kósa, 5 Nagy, 4 Tóth, 3 Ágoston, 2-2 Bottyán, Dobrosi, Makula, Székely, Vad, l-l Barcza, Bán, Marton, Tompa) vettek számba. A megegyezést előse^ítte, hogy ekkor már az országgyűlés is tárgyalta a jobbágytelken élő nemesek kérdését/* 26 OL Mikrofilmtár: B 82. 903. (1828-as összeírás, Heves megye.) 27 Kalóz S. i. m. 84.; P. Kovács Melinda-Kozma György-Szabó Jolán: Nemzetőrök Heves és Külső-Szolnok vármegyében. A Heves Megyei Levéltár Forráskiadványai, 6. Eger, 1999. 428-35. 64