Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Bagi Gábor: Tiszaföldvár története a honfoglalástól 1876-ig

1722 1726 1729 1736 1746 1770 1786 1828 1840 1851 1857 háztartások 23 55 62 43 71 233 407 501 7 585 ? házak ? ? ? ? ? ? 317 7 5866 90 ? lélekszám 7 9 ? ? ? 7 2013 7 7 4135 4235 A lakosság zömét a reformátusok alkották, jelentős evangélikus kisebbséggel. A római katolikusok száma a kiegyezés korára lett számottevő." Év Település r. kat. ág. helv. ev. reform. gör. v. izr. 1787: Tiszafoldvár 16 2075 Martfű 34 1825: Tiszafoldvár 65 452 2639 5 Martfű 17 6 5 1851: Tiszafoldvár 84 360 3850 15 Martfű 35 4 13 1857: Tiszafoldvár 134 568 3290 40 Martfű 15 24 24 Hék 42 32 90 1869: Tiszafoldvár 577 916 4026 5 116 1786 után a befogadás egyre lassúbb lett, és 12 év kellett a honosításhoz. Feltűnt a kisszámú cigányság is, elsőnek a Rása, Orgovány, Telegdi, Ramos családok. A görögök, majd a zsidók megjelenése a kereskedelemhez köthető. A görögök aránylag gyorsan beolvadtak a közösségbe, főleg a Szabó, Koszta, Csuliga, Adamovics, Szarvasi, Kalló famíliák. A zsidók betelepülését kezdetben olykor gátolták, így 1842-ben Mülhoffer Fülöp nem nyert honosságot. A földvari jobbágyvilág Földvár első lakói a telepítvényes jobbágyok számos időszakos kedvezményével rendelkeztek. 1728-ban a lakosok 600 forinttal adóztak, ebből a cenzus 83 forint 33 dénárt tett ki. A következő évi átalányból a birtokos a szűk esztendő és a népesség gyarapítása miatt 50 forintot elengedett. Ezt felében Szent Györgykor és Szent Mihálykor rótták le. Járt még 1 akó (1 akó = 54 liter) vaj, karácsonyra 2 pár hizlalt ártány, 30-30 tyúk, kacsa és lúd. Minden férfi 1 nap kaszálással, és a széna asztagba rakásával tartozott. A lakosoké volt a dézsma-, kocsma- és mészárszékjog. A bíráskodás, a kasszák ügyeibe az úr nem avatkozott, bár fellebbezhettek hozzá. A büntetéspénz felében oszlott meg a birtokos és a falu között, de a vérbírság az előbbié volt. 1732-től változott a kép, a Podmaniczky földesuraság kiépülésével. A határt 500 forintért kapták a lakosok, s vele a kocsma-, mészárszék és a dézsma jogát. Az urasági ménes és gulya részére 2 nap kaszálással és kazalrakással, 1 mázsa faggyúval, és a régi 22 Ua.; Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Községi Adattára. Adatgyűjtés a Jász-NagykunSzolnok Megyei Levéltárban. 23 Kalóz Sándor: Adatok, források, iratok Tiszafoldvár XIX. sz-i történetéhez. Szolnok, 1992. 72. 61