Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Cseh János: Tiszaföldvár környékének régészeti emlékei az őskortól a középkorig (Függelék: a városterület gepida leletei)
téglagyári régiségei a keltákkal kezdődnek (de csupán ezen ásatást tekintve), jórészt a közép La T ne időszakkal. Eme periódusból i. e. 3—1. század - földbemélyített nagyház, vermek, kemencesor a rendes telepjelenségek, ami plussz, az egy áldozóhely (emberés állatcsontokkal). Hamvasztásos temetkezés is napvilágra került. Az 1976-1985 közötti kutatások során legbőségesebben a császárkori szarmata (i. sz. 2-5. század) emlékanyag jelentkezett, úgy településnyomok mint temetkezések formájában. A legfontosabb építmény típust, a lakóházat közel féltucatnyi képviseli: tűzhellyel és bonyolultabb szerkezettel is - a beszámolókban háromosztatúként stb. említve. Valóban kiemelkedő jelentőségű egy bronzöntő műhely, amely a szarmata világban szinte unikum. Kemence, nagyobb számú verem van a föltárt objektumok sorában. A tárgyi emlékanyagból elsőként a kitűnő keltező értékű, különböző típusú import terra sigillata edényeket kell megemlíteni (pl. Drag. 33 és 37, stb). A besimított díszítésű keramikára is szép példák vannak. Különleges leletek az ún. kiöntőfüles korsók fragmentumai és a kor jellegzetes agyagkészítményei, a bográcsok. A változatos anyagú és típusú korongolt cserépáru - tálak, fazekak, hombárok, egyebek mellett természetesen a durva kerámia mennyisége is számottevő. Az ún. apróleletek közül az öntőminták és tégelyek a fémföldolgozó műhelyhez tartoznak. A fibulák (ruhakapcsoló tűk), orsógombok, fenőkövek mellett külön csoportot reprezentálnak a csonttárgyak: kétsoros fésű, tűtartók, furulya, más eszközök. Importok voltak az üvegedények, poharak, jellegzetes csiszolt díszítéssel. A szarmata településtől több száz méter távolságra fekvő egykorú temetőből 1980 körűiig úgy 180 dél-északi tájolású sírt tártak föl. Előfordultak körárkos temetkezések, s megfigyelhető volt, hogy számos sírhelyet kiraboltak. Koporsóra utaló leletek, jelenségek sem hiányoztak. A férfi temetkezésekből vasfegyverek, kések, árak, tűk, fenőkövek, csatok, övveretek, edények, érmek (így Traianus, Antoninus Pius, Faustina pénzei) kerültek napvilágra. A nőiekre természetesen az ékszerek, fibulák, karperecek, gyöngynyakláncok stb. a jellemzők. A ruhakapcsoló brossok között - a csüngődíszeken kívül - igen szép példányok fordulnak elő, többek sorában a szemrevaló, finom mívű korongos és pelta (félhold alakú) típusok, bizonyítandó ezen kor ötvössége színvonalát, éspedig méltóképpen. A sírkeramika egy része, szinte mondani sem kell, terra sigillata. A temető több évszázadon át volt használatban. A magyar középkor legrégebbi emlékanyagát a korai Árpád-kor telepnyomai jelentik házakkal, gödrökkel, kemencesorral. A legkésőbbi archeológiai anyag az i. sz. 16-17. századból, azaz a török korból származik: tűzhelyek/kemencék, árkok, vermek kerültek kibontásra-dokumentálásra. A leletekből a beszámolók egy vasollót külön is megemlítenek. 2 3 23 A nem teljes irodalom TiszafÖldvár-Téglagyár lelőhely komplexumára: Vaday 1977, 31.; Vaday 1978,281.; Vaday 1980A, 231-233. és 428-429. Taf. 136. 1-6, Taf. 137. 1-12; Vaday 1980B, 246.; Vaday 1981 A, 50.; Vaday 1981B, 65-69.; Vaday 1982A, 274-276., 448. Taf. 10. I 4. kép. Durva anyagú, kézzel formált kisfazék, bögre (keltezése: római vagy népvándorlás kor). Tiszaföldvár-Otemető. 42
