Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Cseh János: Tiszaföldvár környékének régészeti emlékei az őskortól a középkorig (Függelék: a városterület gepida leletei)

2. kép. Villanova típusú, nagyobb agyagedény, urna a kora-középső vaskor (i. e. 7-4. század) időszakából. Tiszaföldvár- Téglagyár. 3. kép. Rekeszes, almandin-berakásos aranytárgy a korai népvándorlás korból (i. sz. 5. század második fele). Lelőhelye: Tiszaföldvárf?) határának régészeti lelettérképe. György József tanító gyűjtő tevékenységéből mind a Magyar Nemzeti Múzeum, mind pedig a szolnoki Damjanich Múzeum kapott régiségeket, cserepeket. A községi legelő környéke és a Sziget határrész (a településtől északkeletre) szerepelnek, mint a találás pontjai. Ezek az edénytöredékek a Körös kultúrát, az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultúráját, a szakáiháti időszakot és a bronzkort reprezentálják. Lehetséges, hogy eme gyűjtőmunkának a körébe sorolódnak bizonyos késői neolitikus (a szépmívü Tiszai kultúra periódusa) edény fragmentumok.

7 A második világháború utáni múzeumi leletmentő munka pompás eredménye, darabja az a kora-középső vaskori edény, ún. Villanova típusú, bütykös urna, melyet Kaposvári Gyula, akkori múzeumigazgató talált a téglagyár területén. Ezzel a valószínűleg a szkítákhoz köthető, rekonstruált kerámiával

8 lép be a városterület a régészeti periódusok historikus/történeti évszázadaiba, s jelen dolgozat is ennek bemutatásával indítja képanyagának érdemi részét (2. kép). A lelőhely pedig maga az, amely a leggazdagabb a környéken, az 1950-es évek elejétől egészen az ezredfordulóig nyúló ásatások, leletmentések révén (Kaposvári Gyula, Szabó János Győző, Csalog Zsolt, Vaday Andrea, Tárnoki Judit). 7 Kalicz 1957, 21-22. és 35.; Kalicz-Makkay 1977, Taf. 141, 10-15 és 166-167.; Korek 1960, 22., 21. Tafel I. tábla 11-20 között (18-20?). Ltsz. 54.40.1-24 és Ltsz. 68.76.1-5. 8 A szkíta keramika leírása: nagyobb méretű, kettős kónikus forma egészen mélyen ülő törésvonallal; eredetileg ívelten kihajló, széles szájrésze lehetett (a Villanova típusnak megfelelően); meredeken lefutó, egyenes-homorú válla van; a legnagyobb kiszélesedésnél egymással szemközt három karakterisztikus, laposszerü bütyök ül; alattuk az edényfal finoman domború és lágyan profilált, szűkebb talpba megy át; durvaszerű agyagból kézzel formált, sötétszürkés-feketés árnyalatú, függőlegesen polírozott felületű; legalább felerészben kiegészített. Magasság: 38,5 cm. Szájátmétő: 25 cm. Talpátmérő: 12 cm. Legnagyobb átmérő: kb. 35 cm. Ltsz. 64.4.1. Talán az egyetlen vonatkozó irodalom Kalicz 1957, 78. (2. kép). 35