Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szlankó István: A Tisza szabályozása
Korabeli rajz a Tisza szabályozásáról Április 9-én a Tisza vízállása a martfűi vízmércén 744 cm volt, ami egy kis süllyedés után április 16-án 815 cm-rel tetőzött. A gátszakadásért a közvélemény egyértelműen Ottó Sándor főmérnököt okolta. Még ebben az évben megjelent egy kis füzetecske Mezőtúron „Borzasztó Tisza-gát szakadás, címen, amely versben és prózában meséli el az árvíz történetét. Az ármentesítő társulat május 9-i rendkívüli közgyűlésen Ottó Sándor fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, de a társulat vezetősége a miniszteri vizsgálat eredményének megismeréséig azt nem rendelte el. Ottó Sándor 1895. november 1-én végkielégítést kapva eltávozott. A két víz közé került Martfű-cibaki gát igen nagy sérülést szenvedett. Javításához 55.723 m 3 földet használtak fel. A sárszegi gátszakadás betöltéséhez 86.934 m 3 föld kellett. Ahhoz, hogy a kiömlött víz vissza tudjon folyni a Tiszába, a beiszapolódott holt medret egy állami kotróhajónak kellett kimélyíteni. 1896-ban a belügyminisztérium a vármegyei alispán előterjesztése alapján 2169 forint 89 krajcár megtérítésére kötelezte a társulatot, ami az árvízkor Cibakháza és Tiszaföldvár községek védelméhez kivezényelt katonaság ellátásának a költsége volt. Ennek megfizetését a társulat jogtalannak tartotta. 1895-ben a középső öblözet gátjait a mentett és a mentetlen oldalon is pusztította a hullámverés. A kijavítás után is mintegy 30 cm-rel alacsonyabb volt a töltés a kívánt szintnél Martfű és Nagyrév között. 1907 telén rendkívül vastag hótakaró halmozódott fel a hegyekben és rendkívüli árvizet vártak. A társulat az említett 30 cm-es magassági hiány megszüntetésére rendkívüli töltéserősítésre kért engedélyt. A környező községekből próbáltak embereket toborozni 60 filléres köbméterenkénti egységárért, de csak akkor jelentkeztek többen, amikor 80 fillért ígértek. Megbízottak utaztak Csongrádra, Szentesre, Mindszentre és Hódmezővásárhelyre, hogy onnan is munkásokat hozzanak. Egy hét elteltével már 510 talicskás, 30 kocsis és 31 kordélyos dolgozott, a harmadik héten pedig 30
