Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Szlankó István: A Tisza szabályozása
A Tisza szabályozása Szlankó István V A Tisza-völgy népe ősidőktől fogva együtt élt a hajdani „vízivilággal". A sajátos adottságokhoz nemcsak alkalmazkodott, hanem azokat hasznosította is. A települések mindig csak a vízmentes magaslatokon és szigeteken alakultak ki. Az árvizek csak rendkívüli esetekben okoztak károkat. A Tisza áradásakor a víz a folyópart legmélyebb helyein az ún. fokokon lépett ki és a hozzácsatlakozó ereken, időszakos vízfolyásokon keresztül öntötte el az árteret vagy az ártérnek csak egy részét. A krónikák rendszerint csak az átlagosnál jóval nagyobb árvizeket jegyezték fel. Az egyik tiszaföldvári jegyzőkönyvből idézet: „1838... a sok esőzésnek mely május utoljáig tartott - 's Június 5-én estve egy igen heves záporral mely a földet nagyon megnyomta végződött. Nagy árvíz lett a következése mely Áprilisba kiöntvén - s tsak Júliusban térvén vissza - akkor is igen csendesen, - a rétet ezúttal is haszonvehetetlenné tette. Széna a hátas helyeken elég termett." „1844... A rétnek semmi hasznát nem lehetett venni - múlt évi November közepétől fogva szüntelen víz alatt lévén." A rendszeres szabályozás 1846-ban kezdődött, de helyileg már előzőleg is építettek gátakat, mélyítették a fokokat. Ismét a tiszaföldvári jegyzőkönyvből idézet: „1841.- ekkor készült Kis Szigetnél a víz fogó gát, valamint előbbeni tavasszal a Csurgói alsó gát - és a káposzta földet a víztől oltalmazó töltések is." Az 1830. évi rendkívüli árvíz ismét a Tisza-völgyre terelte a figyelmet. 1833-ban elkezdték a Tisza feltérképezését. A terepmunka 1844-re befejeződött és 1845-re elkészült a folyószabályozás terve, majd 1846-ban a szabályozási munkák is beindultak. 1845. július 24-én megalakult a Heves Megyei Tisza-szabályozási Egylet Törökszentmiklóson, amelyhez a Tiszazug is tartozott. Az 1848^9-es szabadságharc leverése után új szervezeti keretek között folyt a szabályozási munka. 1851 -tői fokozatosan felbomlott a Hevesi Tisza-szabályozási Társulat és az egyes öblözetek kisebb, önálló társulatokat alakítottak. Az új beosztás szerint a szolnoki székhelyű Tiszai IV. folyamszakasz építészeti osztálya 5. kerületéhez tartoztunk. Területünkön 1863-ig csak átvágási munkák folytak. 1853-ban ásták ki a 78. számú, ún. jenői átvágás vezérárkát, amely a cibakházi 19.019 m hosszú kanyarulatot fűzte le. A kiásott új meder hossza 1225 m. Az 1863. évi nagy szárazság a kormányt ínségkölcsön kibocsátására kényszerítette, amiből meggyorsulhatott az árvízmentesítési munka. A varsányi, a martfü-cibaki és a nagyrév-ugi öblözetek érdekeltjeit (birtokosait) ekkor sikerült rávenni az ármentesítő társulat megalakítására. Ekkor vették fel a „Szolnok-Csongrádi balparti Tiszaszabályozó Társulat" címet. A társulat középső öblözetéhez tartozott a cibakházi és földvári határ egykori ártéri része. A martfűi és a cibakházi magaspartot összekötő töltés terveit még 27
