Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Kelemen Éva: Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai
tanyát. A háborítatlan, öreg kubikerdők, amelyeket az áradások után visszamaradó víz a hajdani mocsárerdőkhöz tesz hasonlatossá, gazdagok rovarevő énekesekben és a kubikgerendák nedves-párás avarszintjén élő kétéltűekben. Az Őzén-zugi holtág elmocsarasodott vizében faj gazdag hínártársulás él. Alkotói a védett súlyom (Trapa natans) és rucaöröm (Salvinia natans), a különböző békaszőlő fajok (Potamogeton sp.) a békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a szárazon is megélő vidra keserüfíí (Polygonum amphibium) és a különböző békalencse fajok (Spirodela polyrrhiza, Lemna minor). A vízparti növényzetet az ún. „törpe" nádasok, azaz a nyílfü (Sagittaria sagittifolia), a békabuzogány (Sparganium erectum), a ritka iszapzsurló (Equisetum fluviatile) és a virágkáka (Butomus umbellatus), tavi káka (Schoenoplectus lacustris), éles sás (Carex gracilis) és a vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica) állományai jelentik. A halak közül a felmelegedő, oxigénben szegényebb állóvizeket kedvelő fajok fordulnak elő, így többek közt a védett réti csík (Misgurnus fossilis) is. A melegedő part szélén rakja le tojásait a mocsári teknős (Emys orbicularis) és a vízisikló (Natrix natrix). A vízbedőlt fákon mindkét faj szívesen sütkérezik. A nádas-gyékényes szegélyben vízicsibék (Porzana sp.), nádi énekesek (Sylviidae), törpe gém (Ixobrychus minutus) költenek. Az emlősök közül előfordulnak a víz közelségét igénylő rovarevők [cickányok (Soridae)] és rágcsálók [pockok (Cricetidae)], valamint a vidra (Lutra lutra). A holtágat nagy kiterjedésű ártéri mocsárrétek (CariciAlopecuretum pratensis) övezik. A két legjellemzőbb faj a társulás névadói a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) és a bókoló sás (Carex melanostachya). Nyáron színes virág szőnyeg borítja el a kaszálókat. A mélyebb részeken messziről virítanak a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) sárga foltjai. A „fü közt" bújik meg a védett réti iszalag (Clematis integrifolia) élénk kék virága. A nyár elmúltával üti fel fejét az ugyan csak védett réti őszirózsa egy-egy lila-sárga csoportja. A magas, sásos-ecsetpázsitos rét mélyén számos madár faj fészkel. A tocsogós-vizes foltok közelében bíbic (Vanellus vanellus), ritkábban hamvas rétihéja (Circus pygargus), réti fulesbagholy (Asio flammeus), s elvétve a megritkult haris (Crex crex) is költhet. Gyakran találkozhatunk az ár- és belvizek levonultával, táplálék után kutató gémekkel, gólyákkal, kócsagokkal. 2' Élővilágunk, életterünk törékeny; megóvásuk csak összefogással, közös akarattal lehet. Ha ezt sikerül elérni, akkor unokáinknak is lesz mit megmutatnunk. Irodalom Borbély Andor-Nagy Júlia (1932): Magyarország I. katonai felvétele II. József korában. Különlenyomat. A Térképészeti Közlöny 1932/11. kötet 1-2. füzet. 5-64 p. Botka János szerk.f1989): Adatok Szolnok megye történetéhez II. kötet. Jász-Nagykun Szolnok Megyei Levéltár, 357-383 p. Csendes László (1975): Az I. katonai felméréshez készült országleírás katonaföldrajzi és történelmi forrás értéke. Hadtörténeti Közlemények, 1975/1. 349-371. pp. Filep György (1999): Talajtani alapismeretek II. DATE jegyzet, Debrecen (19-20, 44-78 pp.) Frisnyák Sándor (1990): Magyarország történeti földrajza. Tankönyvkiadó, Budapest, 22-65 p. Hidrogeológiai Jegyzőkönyv I-II. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattár 11-60, 12-60. Kálmán Éva (2001): Tiszafoldvár területhasználat változása az I. katonai felméréstől napjainkig. Szegedi Egyetem Diplomamunka (Kézirat) Kelemen Éva (2000) Tiszaföldvári és környékét bemutató XVIII-XIX. századi kéziratos térképek. Szolnoki Tudományos Közlemények IV., Szolnok, 2000. 27 „A terület természeti értékei" című fejezetet Mille János (környezetvédelmi tanácsos, Tiszafoldvár Város Polgármesteri Hivatal), és Tóth Tamás (természetvédelmi tájegységvezető, Körös-Maros Nemzeti Park) állították össze. Ezúton köszönöm meg segítségüket. 24
