Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Zádorné Zsoldos Mária: Tiszaföldvár egészségügye

Kirurgusként emlegetik Pintér István nevét 1801-1804-ben. A bábák mellett a református anyakönyv egy rendes doktorról, Feuerer Ferenc úrról is említést tesz 1822-ben.

2 A község lakossága a korábbi évszázadokban sokszor szenvedett ragályos betegségekben, melyeknek nemigen ismerték az ellenszerét. 1802-ben egy veszedelmes ragály, a himlő fenyegette Földvár népét. Major Gábor, aki ifj. Major Mihály prédikátor testvéröccse volt, feleségével és kislányával ebben az időben Pesten tartózkodott. így alkalma adódott és beoltatta himlő ellen kislányát Szombati Sámuel doktorral. Az orvos mindkét szülőnek elmagyarázta az eljárás mibenlétét. Kislánya megeredt oltásából azonban nem ők, hanem prédikátor öccse oltotta be a kislány testvéreit sőt a veszélyeztetett híveket és azok gyerekeit is. Amikor az oltás folyamatában szünet állt be, két hónap alatt 90 gyermek esett áldozatul a himlőnek.

3 183 l-ben egy eddig ismeretlen járvány a kolera dühöngött és söpörte végig Európát. A járványos betegség hazája a Gangesz torkolatánál fekvő Bengália volt, ahonnan fokozatosan haladt tovább a betegség. Hazánkba a Felső-Tisza vidékéről terjedt és a folyó melletti településeken egymás után tört ki a járvány. Földváron 1831. július 4-én észlelték az első megbetegedést. 271-en betegedtek meg, közülük 114 fő esett áldozatul a járványnak.

4 Egészségügyi téren nagyobb változást az 1876. évi XIV. tc. hozta, amely a magyar egészségügy múlt századi legjelentősebb jogszabálya volt. Meghatározta a közegészségügy helyét, igazgatását, felügyeletét, intézményrendszerét. Minden helységet, amely 6000 lakossal bírt, orvos tartásra köteleztek, 1500 főtől kezdődően pedig szülésznőt kellett alkalmazniuk. Kötelezővé tették a himlőoltást, járásonként meg kellett határozni az oltó orvos személyét. Földvárnak is önálló orvosa lett ekkor Paumer Jakab személyében.^ A községi orvosok teendőit szabályrendeletben rögzítették. Működési körük Földvár kül- és belterületeire, valamint a közigazgatásilag Földvárhoz tartozó pusztákra terjedt ki. A szegényeket kötelesek voltak ingyen gyógykezelni, a többi betegnél pedig meghatározták a fizetendő tiszteletdíjakat. Novembertől áprilisig külterület esetén 20 kr-al növekedett ez az összeg. Halottkémi tevékenységért esetenként 20 kr járt az orvosnak.

6 2 Uo. 59. p.; Pete István: Tiszafoldvár társadalma 1754-1817. Damjanich János Múzeum Helytörténeti Adattár 620. sz. 16. 51. p. 3 Pete Ildikó E. 1995. 60. p.; Katona Gyula: A Tiszafóldvári református egyházközség története. Tiszafoldvár. 17. p. 4 Müller János: Kolerajárvány és parasztlázadás Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1831-ben. In: Archívum. Heves Megyei Levéltár Közleményei. Eger., 1979. 119. p. 5 Zádorné Zsoldos Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megye egészségügyi szervezetének, helyzetének fő vonásai (1876-1976) Szolnok, 1996. 8-9. p. Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 2. (továbbiakban: Zádorné Zsoldos Mária 1996.) 6 Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár, Közvetlenül levéltárba utalt iratok 226/1896. (Továbbiakban: SZML, KL-s ir.) A község belterületén: a) rendelésen b) egyszeri látogatás, vizsgálat c) minden további látogatás d) éjjel A község külterületén: a) látogatás, vizsgálat nappal b) látogatás, vizsgálat éjjel 20 kr. 40 kr. 25 kr. 60 kr. 60 kr. 80 kr. 230