Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Kelemen Éva: Tiszaföldvár természetföldrajzi adottságai
rélődő, kis sótartalmú vizek hatása alatt képződtek, így a talajban legtöbbször nincs sófelhalmozódás. A réti szolonyeceknél a nagyobb sófelhalmozódás alapvető oka a felszínközeli pangó, sós talajvíz. A talajminőségének javítása mésszel és giszporral történik. Tiszafoldvár D-i részén óholocén homokos terület húzódik. A meszes, humuszos homok talajok humusztartalmuk miatt kitűnő szőlő- és gyümölcstermő helyek ma is. Az egykor erős relief energiát a majdnem száz éve tartó következetes szőlőművelés szinte teljesen letompította. Tiszaföldvar táj- és településtörténeti változásai kéziratos térképek alapján Tiszafoldvár első írásbeli említése 1467-ből való, „Thyzafeudwar" a hozzátartozó „Marthfew" (Martfű) községgel együtt a váci egyházmegyéhez tartozott és a dunafóldvári apátság birtokát képezte. 1 7 „ Tiszaföldvár inkább a Mocsárvár nevet érdemelte volna, mint a Földvárt, mert mocsár vette körül azt a környezetéből 8-10 méter magasan kiemelkedő dombhúzal, mely észak-déli irányban nyúlik el, olyan alakban mint egy oldalára fektetett óriás-méhkas. " Tiszafoldvár és környékére vonatkozó első térképek a 18. századból valók. Korábbi, legalább a település nevét feltüntető térképről, nincs tudomásunk. Még Lázár deák sem ábrázolja 1528-ban készült térképén. Bél Mátyás Heves megyéről írt ismertetésében (1730-1735) így ír a településről: ,, Tiszaföldvár földesurai mint Vezsenyben. (Vezseny a Podmaniczkyaké). Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben. A Tisza áradása után itt is puha és alacsony marad a talaj, így a folyó itt is, ott is ágat vet, lápot alakít ki s hatalmas mocsarakban marad vissza a víz, mely a falutól ágyúlövésre is mocsarassá teszi az egész vidéket, annyira, hogy amikor ezen ragacsos föld után magasabb, szárazabb talaj következik, ez magas partjával és módjára emelkedik ki a környező mély fekvésű mocsárból. Csak a határ déli oldalán van egy kis száraz rész, itt kapcsolódik a nagy pusztához. Itt is az előbbihez hasonló árkok, török sáncok húzódnak. " „A föld egyszeri szántásra is jól terem, de vannak, akik inkább állattartással foglalkoznának, de nincs erdő, sem forrás, ezért számukra a folyó és a mocsár adja az ivóvizet. Vizük csak a Tisza kiöntésekor friss és iható, máskor büdös, vagy kiapad, ilyenkor száraz lábbal lehet az állatokat áthajtani a Tiszán. " l s A leírást az I. katonai felmérés ide vonatkozó lapjai is igazolják, bár azok csak ötven évvel később készültek (II. színes tábla). A Habsburg Birodalom I. katonai felmérését 1763-ban Mária Terézia királynő rendelte el, mivel a hadvezetésnek nem álltak a rendelkezésére jól használható térképek. A térképezés 1764—1787-ig tartott és főleg II. József uralkodása alatt zajlott le, ezért Jozefiniánus felmérésnek (Josephinische Aufnahme) nevezik. 1 9 A térképlapok kézzel készültek és színezettek. Szintezést nem 16 FilepGy. 1999. 17 BotkaJ. 1989. 18 ford. Soós I. 1968. 19 Borbély A.-NagyJ. 1932. 18
