Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)
Tálas László: Tiszaföldvár oktatásának története
Az 1868. évi törvény tehát rendet teremtett a népoktatásban. E törvény hatására az egyházi iskolák átalakításokat végeztek oktatási rendszerükben; a Tiszántúli Református Egyházkerületben például 1888-ban megállapították a tanítók fizetését is. A hatályos törvénnyel és az országos koncepióval összhangban megindult az 1870-es években Tiszaföldvár nagyközség oktatásának átalakulása is. A törvény megjelenése után az 1860-as évek végén Tiszaföldváron 6 tanító működött; a református iskolában 3, az ágostai evangélikus egyházi iskolában 1, az alapiskolában 2. 1877-től megkezdi működését az ismétlő iskola, mely azonban hamarosan gazdasági iskolává alakul át, melyben gazdasági és háztartási ismereteket tanítottak. Az 1880-as évek közepétől az egyházi iskolák tanulói létszáma jelentősen csökkent, melynek oka az volt, hogy tandíjat kellett fizetni, míg a községi „alap" iskolában a tanítás ingyenes volt. Az egyháznak az iskolák működtetése saját erőből rendkívüli nehézségeket jelentett. A nehéz anyagi körülményekre utal, hogy 1871-ben a leánytanítói lak összeomlással fenyeget, majd 1874-ben az egyházkerület külön foglalkozik a fiúiskola rozzant állapotával. A fizetendő tandíjak mérséklésére, a tanulók megtartása érdekében a református egyház Tandíjeltörlési Alapot hozott létre, melynek kamataival a fizetendő tandíjat váltották ki. Az 1868. évi törvény hatása az 1870-es évek közepétől jelenik meg erőteljesen Tiszaföldvár oktatásában. A Tiszaföldvári Községi Takarékmagtár, röviden az „Alap" 1875. évi gyűlésén felvetették a külterületi iskola felépítésének szükségességét. A Kalap utcai iskolát - 1 tanterem és tanítói lakás - az „Alap" 1876-ban építette fel. Ebben az évben alakult meg a törvényben előírt iskolaszék is. 1876-tól 1895-ig - tehát 19 év alatt - Tiszaföldváron 7 iskola épült, a következő sorrendben: 1876-ban épült fel - az „Alap" építette - a Kossuth utcai iskolát egy tanteremmel és tanítói lakással; A református egyház 1880-ban építette az ószőlői református iskolát; 1885-ben került átadásra - szintén az „Alap" építette - a Baross körúti iskola; 1893-ban a református egyház Ószőlőben újabb nagyobb méretű református iskolát építtetett; 1894-ben újabb iskola épül Ószőlőben, s a külterületen, Pusztahéken is iskola épül egy tanteremmel; 1895-ben a fiúiskola helyett - rendkívül rossz állapota miatt - egy új kéttantermes iskola épül. A község iskolaépítésében és fejlesztésében a református egyházon kívül meghatározó szerepe volt az „Alap"-nak. Az „Alap" mecénása Podmaniczky báró, az ő közreműködésével jött létre 1838-ban, s megalakulásakor a következő célt tűzte maga elé: „Célja és rendeltetése: hit és nyelv különbség nélkül, a rászorúlóknak kölcsön-gabonát adni." 1876-tól azonban készpénzgazdálkodással is foglalkozik, mint községi gazdasági szervezet dinamikusan fejlődött. Téglagyárat vásároltak, vendéglőket, közfürdőt létesítettek, a haszonból pedig iskolákat építettek, a tanítók fizetését, az iskolák dologi kiadásait fedezték. Gazdálkodási hatékonyságára jellemző, hogy megalakulásakor az alaptőke értéke 4000 pengő volt; 1937-ben - a százéves évfordulón - vagyona 120.000 pengő volt. Közben 1898-ban Polgári Társulati Alappá alakult át, e néven működött megszűnéséig. A századforduló után a Polgári Társulati Alap egyre nehezebben tudta az iskolaépítési és működtetési feladatokat teljesíteni, ezért felvetődött, hogy az iskolákat átadják a községnek. Erre sokéves előkészítő munka után 1910-ben került sor. 1910-ben a következő iskolák kerültek községi kezelésbe: Kossuth utcai iskola két tanteremmel; a Kalap utcai iskola egy tanteremmel; a jegyzőkerti egy tanteremmel. 196
