Kelemen Éva - Pató Mária - Szlankó István (szerk.): Tiszaföldvár - Fejezetek a város történetéből (Tiszaföldvár, 2002)

Szlankó István: A tiszaföldvári egyházak

Az ószőlői református templom, (Fotó: Király Lajos) Az előzőekben már több lelkészt név szerint is megemlítettem. Katona Gyula: A tiszaföldvári református egyházközség története című művében néhány lelkészről külön is megemlékezik: Vári Szabó Sámuel: „Minden iránt érdeklődő elme volt, sokféle újságban, folyóiratban jelentek meg cikkei. Harcias és ingerlékeny természete miatt a presbitériummal és az egyházgondnokkal sokszor összekapott." Ő alapította 1845-ben az első Földvári Olvasó Egyletet. Neves árpanemesítő volt. Zoványi Jenő: teológiai magántanári diplomával került Földvárra. Diplomáciai finomságokat nem ismerő, ragyogó elme volt. Földvárról Sárospatakra került teológiaprofesszornak, majd a debreceni egyetem professzora lett. Dr. Gál Lajos: „Cambridge-ben volt ösztöndíjas. Mindig foglalkozott valamilyen szakirodalmi témával." Tiszaföldvár és egyben a tiszaföldvári református egyház története című kéziratos munkáját a helyi múzeum adattára őrzi. A lelkészek közül talán neki jutott a legnehezebb feladat. A II. világháború után az egyháznak egy új társadalmi rend gépezetébe kellett bekapcsolódnia. „Amit korábban a lelkipásztor vezetésével a gyülekezet és a presbitérium fáradságos munkával létrehozott, szinte teljesen tönkrement, újra kellett kezdeni a hitélet megalapozását." 186